Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Jób pedig felele, és monda:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak énbennem, amelyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Ordít-e a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-e az ökör az ő abrakja mellett?
6 Vajon ízetlen, sótalan étket eszik-e az ember; avagy kellemes íze van-e a tojásfehérnek?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nekem, mint a megromlott kenyér!
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; ujjonganék a fájdalomban, amely nem kímél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Kövek ereje-e az én erőm, avagy az én testem acélból van-e?
13 Hát nincsen-e segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-e tőlem?!
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, amint túláradnak medrükön a patakok.
16 Amelyek szennyesek a jégtől, amelyekben [olvadt] hó hömpölyög;
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Letérnek útjukról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánuk] és elvesznek.
19 Nézegetnek utánuk Téma vándorai; Sébának utasai bennük reménykednek.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Hát mondtam-e: adjatok nekem [valamit], és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s amiben tévedek, értessétek meg velem.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Szavak ostorozására készültök-e? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Még az árvának is neki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Most hát tessék nektek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Van-e az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-e észre a nyomorúságot?
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Káleb hite és Hebron öröksége: teljes szívvel követni az Urat Józsué 14-ben megkezdődik Kánaán földjének örökség szerinti kiosztása Eleázár pap, Józsué és a törzsek fejedelmei
Sok föld maradt még: az örökség kiosztása és a be nem vett területek Józsué 13-ban Józsué már idős, és az Úr kimondja: sok föld maradt
A legyőzött királyok listája és az Úr ígéreteinek beteljesedése Józsué 12 egy összegző fejezet: felsorolja azokat a királyokat és területeket, amelyeket Izráel legyőzött a Jordánon