5Móz 2:1 – 2:37

Pusztai vándorlás a Szihonon vett diadalig

  1 Annak utána megfordulánk, és indulánk a pusztába a Veres tenger felé, amiképpen szólott vala nekem az Úr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok ideig.
  2 De szóla az Úr nekem, mondván:
  3 Elég már e hegyet kerülgetnetek, forduljatok észak felé.
  4 Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti atyátokfiainak, az Ézsaú fiainak határán, akik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tőletek, mindazáltal igen vigyázzatok!
  5 Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből nektek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir hegyét örökségül.
  6 Pénzen vásároljatok tőlük enni valót, hogy egyetek, és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok,
  7 Mert az Úr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden munkájában; tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szűkölködtél semmiben.
  8 És általmenénk a mi atyánkfiai között, az Ézsaú fiai között, akik lakoznak vala Szeirben, a síkság útján Eláthtól és Écjon-Gebertől fogva. Azután megfordulánk és általmenénk a Moáb pusztájának útjára.
  9 És monda az Úr nekem: Ne hadakozzál Moáb ellen, és ne ingereld azt hadra, mert nem adok az ő földéből neked semmi örökséget; mert a Lót fiainak adtam Art örökségül.
  10 (Az Emeusok laktak abban annak előtte, nagy nép, sok és szálas, mint az anákok.
  11 Óriásoknak állíttatnak vala azok is, mint az anákok, és a moábiták Emeknek hívták őket.
  12 Szeirben pedig Horeusok laktak az előtt, akiket az Ézsaú fiai kiűztek, és kiirtottak színük elől, és azoknak helyén laktak, amiképpen cselekedék Izrael is az ő örökségének földén, amelyet adott neki az Úr.)
  13 Most keljetek fel, és menjetek át a Záred patakán; és átkelénk a Záred patakán.
  14 Az idő pedig, amelyet eljáránk Kádes-Barneától, míg általmenénk a Záred patakán, harmincnyolc esztendő, amely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzetsége a táborból, amint megesküdt vala az Úr nekik.
  15 E felett az Úrnak keze is vala ő rajtuk, hogy elveszítse őket a táborból az ő kipusztulásukig.
  16 És lőn, hogy amint a hadakozó férfiak mind elpusztulának, kihalván a nép közül.
  17 [Így] szóla az Úr nekem, mondván:
  18 Ma te általmégy a Moáb határán Ar felé,
  19 És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok neked az Ammon fiainak földjéből örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül.
  20 (Óriások földének tartották azt is; óriások laktak azon régenten, akiket az ammoniták Zanzummoknak hívtak.
  21 [Ez] a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az anákok, de kivesztette őket az Úr azok színe elől, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén;
  22 Amiképpen cselekedett az Ézsaú fiaival is, akik Szeir [hegyén] laknak, amikor kiveszté előlük a Horeusokat, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig.
  23 Az Avveusokat is, akik falvakban laknak vala Gázáig, kiirtották a káftoreusok akik kijöttek volt Káftorból, és lakának azoknak helyén.)
  24 Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon patakán; lásd: kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak királyát: az emoreust, és annak földét; kezdj hozzá, foglald el [azt], és hadakozzál ő ellene.
  25 E napon kezdem rábocsátani a népekre, hogy féljenek és rettegjenek tőled az egész ég alatt, és akik híredet hallják, rendüljenek meg és reszkessenek te előtted.
  26 És követeket küldék a Kedemót pusztából Szihonhoz, Hesbon királyához békességes beszéddel [ezt] üzenvén:
  27 Hadd menjek át a te földeden! Útról-útra megyek, nem térek le [se] jobbra, se balra.
  28 Eleséget pénzen adj nekem, hogy egyem; vizet is pénzen adj nekem, hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át:
  29 Amiképpen cselekedtek én velem az Ézsaú fiai, akik Szeirben laknak; és a moábiták, akik Arban laknak; míglen átmegyek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk!
  30 De nem akarta Szihon, Hesbon királya, hogy átmenjünk ő rajta, mert megkeményítette volt az Úr, a te Istened az ő lelkét, és engedetlenné tette az Ő szívét, hogy a te kezedbe adja őt, amint [nyilván van] e mai napon.
  31 Monda pedig az Úr nekem: Lásd: elkezdem átadni neked Szihont és az ő földét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az ő földje örököd legyen.
  32 És kijöve Szihon mi előnkbe minden népével, hogy megvívjon velünk Jahácnál.
  33 De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adá őt, és levertük őt és az ő fiait és minden ő népét.
  34 És elfoglaltuk minden ő városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit.
  35 De a barmokat prédára vetettük közöttünk, és a városokból való ragadományokat, amelyeket elfoglaltunk volt.
  36 Aróertől fogva, amely van az Arnon patakjának partján, [és] a völgyben lévő várostól fogva Gileádig, egy város sem volt, amellyel ne bírtunk volna. Mind azokat az Úr, a mi Istenünk adta a mi kezünkbe.
  37 De az Ammon fiainak földéhez nem közeledtél, [sem] a Jabbók patak egész oldalához, sem a hegyen lévő városokhoz, sem semmi olyanhoz, amelyektől eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk.