Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2 Az első hónapban, a hónap első napján, állítsd fel a gyülekezet sátorának hajlékát.
3 És tedd oda a bizonyság ládáját, és fedd be a ládát a fedéllel.
4 Azután vidd be az asztalt, és hozd azt rendbe a reávalókkal. Vidd be a gyertyatartót is, és gyújtsd meg annak mécseit.
5 És helyeztesd a füstölő áldozat arany oltárát a bizonyság ládája elé, tedd fel a leplet a hajlék nyílására.
6 Azután helyeztesd az egészen égőáldozat oltárát a gyülekezet sátora hajlékának nyílása elé.
7 A mosdómedencét pedig helyeztesd a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és önts belé vizet.
8 Azután állítsd fel körös-körül a pitvart, és a pitvar kapujára tedd rá a leplet.
9 Azután vedd a kenetnek olaját, és kend meg a hajlékot és mind azt ami benne van: így szenteld meg azt, és minden edényét, hogy szent legyen.
10 Kend meg az egészen égőáldozat oltárát is és annak minden edényét; így szenteld meg az oltárt, hogy az oltár legyen szentséges.
11 A mosdómedencét és lábát is kend meg; így szenteld meg azt.
12 Azután állítsd Áront és az ő fiait a gyülekezet sátorának nyílásához, és mosd meg őket vízzel.
13 És öltöztesd fel Áront a szent ruhákba, és kend fel őt; így szenteld fel, és legyen papom.
14 Fiait is állítsd elő és öltöztesd fel őket köntösökbe;
15 És kend fel őket, amint az ő atyjukat felkenéd, hogy legyenek papjaim, és lészen az ő megkenetésük nekik örökös papság, az ő nemzetségükben.
16 És egészen úgy cselekedék Mózes, amint az Úr parancsolta neki, úgy cselekedék.
17 Lőn azért a második év első hónapjában, a hónap első napján, hogy felállíták a hajlékot.
18 Mózes tehát felállítá a hajlékot, és letevé annak talpait, a deszkáit is felállítá, beilleszté a reteszrudakat, és felállítá annak oszlopait.
19 Azután kifeszíté a hajlékra a sátort, és a sátor takaróját is reá teríté felülről, amint parancsolta vala az Úr Mózesnek.
20 És vevé és betevé a bizonyságot is a ládába, a rudakat pedig a ládára tevé, és a ládára felül helyezteté a fedelet.
21 Azután bevivé a ládát a hajlékba, és feltevé a takaró függönyt, és elfedezé a bizonyság ládáját, amint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
22 Az asztalt is bevivé a gyülekezet sátorába, a hajléknak északi oldalába, a függönyön kívül.
23 És rakott arra kenyereket sorban az Úr előtt, amint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
24 És a gyertyatartót helyezteté a gyülekezet sátorába az asztal ellenébe, a hajléknak déli oldalán.
25 És meggyújtá a mécseket az Úr előtt, amint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
26 Az arany oltárt pedig helyezteté a gyülekezet sátorába a függöny elébe.
27 És füstölögtete rajta fűszerekből való füstölőt, amint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
28 A hajlék nyílására a leplet is felvoná.
29 Az egészen égőáldozat oltárát pedig helyezteté a gyülekezet sátora hajlékának nyílása elé, és áldozék azon egészen égőáldozattal és ételáldozattal, amint parancsolta vala az Úr Mózesnek.
30 A mosdómedencét pedig helyezteté a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és önte abba vizet a mosdásra.
31 És megmosák abból Mózes és Áron és az ő fiai kezeiket és lábaikat.
32 Mikor a gyülekezet sátorába menének, és mikor az oltárhoz járulának, megmosdának, amint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
33 Azután felállítá a pitvart a hajlék és az oltár körül, és a pitvar kapujára feltevé a leplet. Így végezé el Mózes a munkát.
34 És a felhő befedezé a gyülekezet sátorát, és az Úrnak dicsősége betölté a hajlékot.
35 És Mózes nem mehete be a gyülekezet sátorába, mert a felhő rajta nyugovék, és az Úrnak dicsősége tölté be a hajlékot.
36 És mikor a felhő felszáll vala a hajlékról, az Izrael fiai elindulának; [így lőn] egész utazásuk alatt.
37 Ha pedig a felhő nem szálla fel, ők sem indulának el, míg csak fel nem szálla.
38 Mert az Úrnak felhője vala a hajlékon nappal, éjjel pedig tűz vala azon, az Izrael egész háznépének láttára, egész utazásuk alatt.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Luk 16:1 – 16:31 Példázat a hamis sáfárról
És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a
Monda pedig annak is, aki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők