Péld 5:1 – 5:23

Erkölcstelen élettől való óvás

  1 Fiam! az én bölcsességemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
  2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
  3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
  4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
  5 Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.
  6 Az életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, anélkül, hogy ő eszébe venné.
  7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszédeitől!
  8 Távoztasd el attól utadat, és ne közelgess házának ajtajához,
  9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
  10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson].
  11 Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, amikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
  12 És azt kelljen mondanod: miképpen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket utálta az én elmém,
  13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
  14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
  15 Igyál vizet a te kutadból, és a te forrásod közepéből folyóvizet.
  16 Kifolyjanak-e a te forrásid, az utcákra a te vized folyásai?
  17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
  18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
  19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
  20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
  21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek utai, és minden ösvényeit ő rendeli.
  22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
  23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.