Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Fiam! az én bölcsességemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
5 Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.
6 Az életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, anélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszédeitől!
8 Távoztasd el attól utadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson].
11 Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, amikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 És azt kelljen mondanod: miképpen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket utálta az én elmém,
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Igyál vizet a te kutadból, és a te forrásod közepéből folyóvizet.
16 Kifolyjanak-e a te forrásid, az utcákra a te vized folyásai?
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek utai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Othniel, Ehud és Samgar: Isten szabadítása az elnyomás idején. Bírák 3 megmutatja, hogy az Úr miért hagyott meg bizonyos népeket Izráel földjén: próbára és tanításra,
A hűtlenség köre: bálványimádás, fenyítés és szabadítás Izráelben. Bírák 2-ben az Úr angyala megfedd és emlékeztet: Isten hű maradt a szövetséghez, de Izráel nem engedelmeskedett
Részleges engedelmesség és kihagyott engedetlenség Izráel honfoglalásában. Bírák 1 bemutatja, mi történik Józsué halála után: Izráel kérdezi az Urat, ki induljon fel először a kánaániták