Józs 11:1 – 11:23

Sok kananeus törzs kiirtása

  1 Mikor pedig meghallotta [ezt] Jábin, Hásornak királya, külde Jobábhoz, Mádonnak királyához, és Simronnak királyához, és Aksáfnak királyához,
  2 És azokhoz a királyokhoz, akik [laknak vala] észak felé a hegységben, és a pusztában Kinneróttól délre, és a síkságon, és Dór magaslatain a tenger felé;
  3 A kananeushoz napkelet és napnyugat felé, és az emoreushoz, a khitteushoz, a perizeushoz, a jebuzeushoz a hegyek közé, és a khivveushoz a Hermon alá, Mispának földére.
  4 És kijövének ők és velük az ő egész táboruk, sok nép, olyan sok, mint a fövény, amely a tenger partján van, és igen sok ló és szekér.
  5 És összegyűlének mindezek a királyok, és megindulának, és táborba szállának együttesen Méromnak vizeinél, hogy hadakozzanak Izrael ellen.
  6 Ekkor monda az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkorra mindnyájukat átdöfötten vetem az Izrael elé; lovaikat bénítsd meg, szekereiket pedig égesd meg tűzzel.
  7 Elméne azért Józsué és vele az egész hadakozó nép azok ellen a Mérom vizeihez nagy hirtelen, és reájuk rohanának.
  8 És adá őket az Úr Izraelnek kezébe, és verék őket és űzék őket egészen a nagy Sidonig és Miszrefót-Majimig, és Mispának völgyéig napkelet felé, és leverék őket annyira, hogy senki sem maradt közülük életben.
  9 És úgy cselekedék velük Józsué, amint megmondotta vala neki az Úr: az ő lovaikat megbénítá, szekereiket pedig tűzzel égeté el.
  10 Majd visszafordula Józsué ugyanazon időben és bevevé Hásort, királyát pedig fegyverrel megölé (Hásor ugyanis mindezeknek az országoknak feje volt az előtt);
  11 És levágának minden lelket, amely benne vala, megölvén őket fegyver élével; nem maradt meg egy élő sem; Hásort pedig tűzzel égeté meg.
  12 És e királyoknak minden városát és minden királyukat is meghódoltatá Józsué, és megölé őket fegyver élével, kipusztítván őket, amint megparancsolta vala Mózes, az Úrnak szolgája.
  13 Csak éppen azokat a városokat nem égeté meg Izrael, amelyek halmokon állottak vala, kivéve Hásort, egyedül ezt égeté meg Józsué.
  14 És e városoknak minden zsákmányolni valóját, és a barmokat is maguknak zsákmányolák el Izrael fiai; csak az embereket hányák mind fegyver élére, míglen kipusztíták őket. Nem hagytak meg egy élőt sem.
  15 Amint parancsolt az Úr Mózesnek, az ő szolgájának, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, és úgy cselekedék Józsué, semmit el nem hagyott mindabból, amit az Úr parancsolt vala Mózesnek.
  16 És elfoglalá Józsué mindazt a földet, a hegységet, az egész déli vidéket, az egész Gósen földét, úgy a síkságot, mint a pusztát, és Izrael hegyét és annak síkságát.
  17 A kopasz hegytől fogva, amely Szeír felé emelkedik, egészen Baál-Gádig, a Libanon völgyében, a Hermon hegye alatt; királyaikat pedig mind elfogá és megveré és megölé őket.
  18 Sok napon át viselt hadat Józsué mindezekkel a királyokkal.
  19 Nem volt város, amely békességre lépett volna Izrael fiaival, kivéve a Gibeonban lakó khivveusokat; haddal vették azt meg mind.
  20 Mert az Úrtól volt az, hogy megkeményítvén szíveiket, haddal menjenek Izrael ellen, hogy eltörölje őket; hogy ne legyen nekik irgalom, hanem hogy elpusztítsa őket, amint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.
  21 Majd elméne Józsué ez időben, és kiirtá az anákokat a hegyek közül Hebronból, Debirből, Anábból és Júdának minden hegyéből, és Izraelnek minden hegyéből; városaikkal együtt törlé el őket Józsué.
  22 Nem maradtak anákok Izrael fiainak földén, csak Gázában, Gáthban és Asdódban hagyattak meg.
  23 Elfoglalá azért Józsué az egész földet egészen úgy, amint az Úr mondotta vala Mózesnek, és adá azt Józsué örökségül Izraelnek, osztályrészeikhez képest, nemzetségeik szerint. A föld pedig megnyugovék a harctól.