1Kir 13:1 – 13:34

A bétheli bálványozás ellen jövendölő júdai próféta csodát tesz Jeroboámon, de aztán félrevezettetvén oroszlán öli meg

  1 És íme Isten embere jöve Júdából Béthelbe, az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson.
  2 És kiálta az oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, oltár! ezt mondja az Úr: Íme egy fiú születik a Dávid házából, akinek neve Józsiás lészen, aki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, akik most te rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad,
  3 És ugyanazon napon csodát tőn, mondván: E lészen jegye, hogy az Úr mondotta légyen [ezt]: Íme az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.
  4 És amikor meghallotta a király az Isten emberének beszédét, amelyet kiáltott vala az oltár ellen Béthelben, kinyújtá Jeroboám az ő kezét az oltártól, mondván: Fogjátok meg őt. És megszárada az ő keze, amelyet kinyújtott volt ellene, és nem tudta azt magához visszavonni.
  5 És meghasadt az oltár, és kiomlott a hamu az oltárról a jel szerint, amelyet tett vala az Isten embere az Úrnak beszéde által.
  6 És szóla a király, és monda az Isten emberének: Könyörögj az Úrnak a te Istenednek, és imádkozz értem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajla a király keze, és olyan lőn, mint azelőtt.
  7 És monda a király az Isten emberének: Jere haza velem és egyél ebédet, meg akarlak ajándékozni.
  8 És monda az Isten embere a királynak: Ha a te házadnak felét nekem adnád is, nem mennék el veled, és nem enném kenyeret, sem vizet nem innám e helyen;
  9 Mert azt parancsolta az Úr nekem az ő beszéde által, mondván: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál; vissza se térj az úton, amelyen elmenéndesz.
  10 És elméne más úton, és nem tére meg azon az úton, amelyen Béthelbe ment.
  11 És lakozék Béthelben egy vén próféta, akihez eljövén az ő fia, elbeszélé az ő atyjának mindazt a dolgot, amelyet aznap az Isten embere cselekedett volt Béthelben, és a beszédeket, amelyeket szólott vala a királynak; és elbeszélék azokat az ő atyjuknak.
  12 Akkor monda nekik az ő atyjuk: Mely úton ment el? És megmutaták az ő fiai az utat, amelyen elment volt az Isten embere, aki Júdából jött.
  13 És monda az ő fiainak: Nyergeljétek meg nekem a szamarat; és mikor megnyergelék neki a szamarat, felüle reá,
  14 És elméne az Isten embere után, és megtalálá őt egy cserfa alatt ülve, és monda neki: Te vagy-e amaz Isten embere, aki Júdából jöttél? És monda: Én vagyok.
  15 Akkor monda neki: Jere haza velem és egyél kenyeret.
  16 De az felele: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek veled; nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled e helyen;
  17 Mert meg van nekem az Úrnak beszédével parancsolva: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne térj azon az úton vissza, amelyen oda menéndesz.
  18 És felele az neki: Én is olyan próféta [vagyok], mint te, és nekem angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván: Hozd vissza őt veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És ekképpen hazuda neki.
  19 Megtére azért vele, és kenyeret evék az ő házában, és vizet ivék.
  20 Mikor pedig az asztalnál ülének: lőn az Úr beszéde a prófétához, aki őt visszahozta vala,
  21 És kiálta az Isten emberének, aki Júdából jött vala, ezt mondván: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy engedetlen voltál az Úr szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, amelyet neked az Úr, a te Istened parancsolt volt;
  22 Hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, amely felől azt mondotta vala neked: Ne egyél [ott] kenyeret, vizet se igyál: Nem temettetik a te tested a te atyáid sírjába.
  23 És miután evett kenyeret és ivott, megnyergelék a szamarat a prófétának, akit visszahozott vala.
  24 És mikor elment, egy oroszlán találá őt az úton, amely megölé őt; és az ő teste az úton fekszik vala, és mind a szamár, mind az oroszlán a holttest mellett állanak vala.
  25 És íme az arra menő emberek láták az úton heverő testet, és az oroszlánt a holttest mellett állani; és elmenvén, elbeszélék a városban, amelyben a vén próféta lakott.
  26 Amit mikor meghallott a próféta, aki visszahozta vala őt az útról, monda: Az Isten embere az, aki engedetlen volt az Úr szájának; ezért adta az Úr őt az oroszlánnak, és az törte össze és ölte meg őt, az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott volt neki.
  27 És szóla az ő fiainak, mondván: Nyergeljétek meg nekem a szamarat. És felnyergelték.
  28 És ő elment és megtalálá a holttestet az útfélre vetve, és a szamarat és az oroszlánt a holttest mellett állva. Az oroszlán nem evett a holtból, és a szamarat sem tépte szét.
  29 És felvevé a próféta az Isten emberének holttestét, és feltevé azt a szamárra, és visszahozá azt, és beméne a városba a vén próféta, hogy [ott] sirassa és eltemesse őt.
  30 És eltemeté a holtat a maga sírboltjába, és siraták őt: Ah szerelmes atyámfia!
  31 És miután eltemette őt, szóla az ő fiainak, mondván: Ha meghalok, ebbe a sírba temessetek engem is, amelybe az Isten embere temettetett, tetemimet tegyétek az ő tetemei mellé;
  32 Mert beteljesedik az, amit kiáltott az Úrnak beszédével az oltár ellen, amely Béthelben van, és a magas helyeken való házak ellen, amelyek Samaria városaiban vannak.
  33 De még e történet után sem tért meg Jeroboám az ő gonosz útjáról, hanem ismét papokat rendele a nép aljából a magaslatokra, és aki akarja vala, azt szentelé fel, hogy legyen a magaslatok papja.
  34 És ez a dolog lett az [oka] a Jeroboám háza vétkének, és a föld színéről való kiirtatásának és megsemmisíttetésének.