Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Jórám pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izraelen Samariában Josafátnak, a Júda királyának tizennyolcadik esztendejében, és uralkodék tizenkét esztendeig.
2 És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei előtt, de nem annyira, mint az ő atyja és anyja; mert elrontá a Baál képét, amelyet az ő atyja készíttetett volt.
3 De mindazáltal követé Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneit, aki vétekbe ejtette volt az Izraelt, és el nem távozék azoktól.
4 És Mésának, a Moáb királyának nagyon sok juha volt, és az Izrael királyának adóban százezer bárány és százezer kos gyapját fizette.
5 De mikor meghalt Akháb, a Moáb királya elszakadt az Izrael királyától.
6 Kiméne azért Jórám király azon a napon Samariából, és megszámlálá az egész Izraelt;
7 És elméne, és külde [követeket] Josafáthoz, Júda királyához, ezt üzenvén neki: A Moáb királya elszakadt tőlem; eljössz-e velem a Moáb ellen a hadba? Felele: Felmegyek, úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovam, mint a te lovaid.
8 És monda: Mely úton menjünk fel? Felele: Az Edom pusztájának útján.
9 És elméne az Izrael királya és Júda királya és az Edom királya; és mikor hét napig bolyongtak az úton, nem volt vize sem a tábornak, sem a velük volt barmoknak.
10 Akkor monda az Izrael királya: Jaj, jaj; az Úr [azért] hívta egybe e három királyt, hogy a Moáb kezébe adja őket!
11 És monda Josafát: Nincs itt az Úr prófétái közül egy sem, hogy általa tanácsot kérhetnénk az Úrtól? És felele egy az Izrael királyának szolgái közül, és monda: Itt van Elizeus, a Sáfát fia, aki Illésnek kezeire vizet tölt vala.
12 És monda Josafát: Nála van az Úrnak beszéde. És alámenének hozzá az Izrael királya és Josafát és az Edom királya.
13 És monda Elizeus az Izrael királyának: Mi közöm van hozzád? Menj a te atyádnak és anyádnak prófétáihoz! És monda neki az Izrael királya: Ne [utasíts el]; mert az Úr gyűjtötte össze ezt a három királyt, hogy a Moáb kezébe adja őket.
14 És monda Elizeus: Él a Seregek Ura, aki előtt állok, ha nem nézném Josafátnak, a Júda királyának személyét, [bizony] téged nem néznélek, és rád sem tekintenék;
15 Hozzatok ide egy énekest. És mikor énekelt előtte az éneklő, az Úrnak keze lőn ő rajta.
16 És monda: Ezt mondja az Úr: Csináljatok itt és ott e patakon árkokat;
17 Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok sem szelet, sem esőt, és mégis e patak megtelik vízzel, hogy ihattok mind ti, mind a ti nyájatok és barmaitok.
18 Kevés pedig [még] ez az Úr szemei előtt, hanem a Moábot is kezetekbe adja.
19 És megvesztek minden kulcsos várost és minden szép várost, és minden jótermő fát kivagdaltok, és minden kútfőt betöltötök, és minden jó szántóföldet behánytok kövekkel.
20 És lőn reggel, amikor áldozatot szoktak tenni, íme vizek jőnek vala Edom útjáról, és megtelék a föld vízzel.
21 Mikor pedig meghallotta az egész Moáb, hogy feljöttek a királyok ő ellenük harcolni, egybegyűlének mindnyájan, akik fegyvert foghattak, és megállottak az ő [tartományuk] határán.
22 És mikor felkeltek reggel, és a nap feljött a vizekre, úgy láták a moábiták, mintha ő ellenükbe az a víz vereslenék, mint a vér.
23 És mondának: Vér ez! Megvívtak a királyok egymással, és megölte egyik a másikát. Prédára most, Moáb!
24 De mikor az Izrael táborához jutottak, felkeltek az izraeliták, és megverték a moábitákat, és azok megfutamodtak előttük; betörtek hozzájuk és leverték Moábot.
25 És városaikat lerontották, és a jó szántóföldekre ki-ki követ hányt, és elborították azt [kövekkel], és minden kútfőt behánytak, és minden jótermő fát kivágtak, úgy hogy csak Kir-Haréset kőfalait hagyták fenn; de körülvevék azt is a parittyások, és lerontották.
26 Látván pedig a Moáb királya, hogy legyőzettetik a viadalban, maga mellé vett hétszáz fegyverfogó férfiút, hogy keresztül törjenek az Edom királyához; de nem bírtak.
27 Akkor vevé az ő elsőszülött fiát, aki ő helyette uralkodandó volt, és égőáldozatul megáldozá a kőfalon. Mely dolog felett az Izrael népe igen felháborodék, és elmenének onnét, és megtérének az ő földjükbe.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Márk 3:1
És amikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámszedőkkel és
És ő odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nekik. Márk 1:1 – 1:45 Jézus Krisztus Keresztelő