Máté 14:1 – 14:36

Keresztelő János fejvétele

  1 Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,
  2 És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők.
  3 Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöcbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért.
  4 Mert ezt mondja vala neki János: Nem szabad neked ővele élned.
  5 De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt.
  6 Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, táncola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek;
  7 Azért esküvéssel fogadá, hogy amit kér, megadja neki.
  8 A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nekem egy tálban a Keresztelő János fejét.
  9 És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.
  10 És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöcben.
  11 És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának.
  12 És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.
  13 És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból.
  14 És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá.
  15 Mikor pedig esteledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek maguknak eleséget.
  16 Jézus pedig monda nekik: Nem szükség elmenniük; adjatok nekik ti enniük.
  17 Azok pedig mondának neki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.
  18 Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.
  19 És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
  20 És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.
  21 Akik pedig ettek vala, mintegy ötezren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
  22 És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.
  23 És amint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magányosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.
  24 A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.
  25 Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.
  26 És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.
  27 De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
  28 Péter pedig felelvén neki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.
  29 Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.
  30 De látva a nagy szelet, megrémüle; és amikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!
  31 Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda neki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?
  32 És amikor beléptek a hajóba, elállt a szél.
  33 A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!
  34 És általkelvén, eljutának Genezáret földére.
  35 És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;
  36 És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét illethessék. És akik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.