Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad királya, aki lakozik vala dél felől, hogy jön Izrael a kémeknek útján: megütközék Izraellel, és foglyokat ejte közülük.
2 Fogadást tőn azért Izrael az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az ő városait.
3 És meghallgatá az Úr Izraelnek szavát, és kézbe adá a kananeust, és eltörlé őket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.
4 És elindulának a Hór hegyétől a veres tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.
5 És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt utálja a mi lelkünk.
6 Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izrael népéből.
7 Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
8 És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
9 Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.
10 Azután elindulának Izrael fiai, és tábort ütének Obóthban.
11 Obóthból is elindulának, és tábort ütének Hije-Abarimban, abban a pusztában, amely Moáb előtt vala napkelet felől.
12 Onnét elindulának, és tábort ütének Zéred völgyében.
13 Onnét elindulának, és tábort ütének az Arnon [vizén] túl, amely van a pusztában, és kijő az Emoreus határából. Mert az Arnon Moábnak határa Moáb között és Emoreus között.
14 Azért van szó az Úr hadainak könyvében: Vahébről Szúfában, és a patakokról Arnonnál,
15 És a patakok folyásáról, amely Ar város felé hajol és Moáb határára dűl.
16 És onnét Béérbe [menének]. Ez az a kút, amelynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, és adok nekik vizet.
17 Akkor éneklé az Izrael ez éneket: Jöjj fel óh kút! énekeljetek neki!
18 Kút, amelyet fejedelmek ástak; a nép előkelői vájtak, kormánypálcával, vezérbotjaikkal. És a pusztából Mathanába [menének].
19 És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélből Bámóthba.
20 Bámóthból pedig abba a völgybe, amely Moáb mezején van, [onnan] a Piszga tetejére, amely a sivatagra néz.
21 És külde Izrael követeket Szíhonhoz, az emoreusok királyához, mondván:
22 Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezőre, sem szőlőre, kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, míg átmegyünk a te határodon.
23 De nem engedé Szíhon Izraelnek, hogy átmenjen az ő határán, sőt egybegyűjté Szíhon minden népét, és kiméne Izrael ellen a pusztába, és jöve Jahácba; és megütközék Izraellel.
24 És megveré őt Izrael fegyvernek élével, és elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erős vala az Ammon fiainak határa.
25 És elfoglalá Izrael mind e városokat, és megtelepedék Izrael az emoreusok minden városában, Hesbonban és annak minden városában;
26 Mert Hesbon Szíhonnak az emoreusok királyának városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak előbbi királyával, és elvett vala minden földet annak kezéből Arnonig.
27 Azért mondják a példabeszédmondók: Jöjjetek Hesbonba! Építtessék és erősíttessék Szíhon városa!
28 Mert tűz jött ki Hesbonból, láng Szíhon városából; megemésztette Art, Moábnak [városát], Arnon magaslatainak urait.
29 Jaj neked Moáb! Elvesztél Kámosnak népe! Futásra adta ő fiait, leányait fogságra Szíhonnak, az emoreus királynak.
30 De mi lövöldöztük őket, elveszett Hesbon Dibonig, és elpusztítottuk Nofáig, amely Medebáig ér.
31 Megtelepedék azért Izrael az emoreusok földén.
32 És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak városait, és kiűzé az emoreust, aki ott vala.
33 Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivő úton. És kijöve Og, Básán királya ő ellenük, ő és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben.
34 Akkor monda az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert a te kezedbe adtam őt, és egész népét, és az ő földét. És úgy cselekedjél vele, amiképpen cselekedtél Szíhonnal az emoreusok királyával, aki lakik vala Hesbonban.
35 Megverék azért őt és az ő fiait és egész népét annyira, hogy egy sem marada belőle; és elfoglalák az ő földét.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Mikor pedig Izrael fiai a pusztában valának, találának egy férfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon. 4Móz 15:1 – 15:41 Étel- és italáldozatokról 1 Szóla pedig
És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nekem, mind ama csodatételeim mellett sem, amelyeket cselekedtem közöttük? 4Móz 14:1
És milyen a föld, amelyben lakozik az: jó-e az vagy hitvány; és milyenek a városok, amelyekben lakozik: táborokban vagy erősségekben [lakozik-e]? 4Móz 13:1 – 13:34