Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És történt ezek után, hogy a jezréelbeli Nábótnak egy szőlője volt Jezréelben, Akhábnak, Samaria királyának a háza mellett.
2 És szóla Akháb Nábótnak, mondván: Add nekem a te szőlődet, hogy legyen veteményes kertem; mert közel van az én házamhoz, és neked érte jobb szőlőt adok annál, vagy ha neked tetszik, pénzül adom meg az árát.
3 És felele Nábót Akhábnak: Isten őrizzen, hogy neked adjam az én atyáimtól maradt örökséget.
4 Akkor haza méne Akháb nagy bánattal és haraggal a beszéd miatt, amelyet szólott neki a jezréelbeli Nábót, mondván: Nem adom neked az én atyáimtól maradt örökséget; és lefeküvék az ő ágyára, és arcát [a fal felé] fordítá, és nem evék kenyeret.
5 Hozzá menvén az ő felesége Jézabel, monda neki: Miért háborodott meg a te szíved, és kenyeret nem eszel?
6 És ő monda neki: Mert ama jezréelbeli Nábóttal beszéltem, és azt mondám neki: Add nekem a te szőlődet pénzért, vagy ha inkább tetszik, más szőlőt adok neked érte, ő [pedig] azt mondta: Nem adom neked az én szőlőmet.
7 Akkor monda neki Jézabel, az ő felesége: Te bírod-e most az Izrael királyságát? Kelj fel, egyél kenyeret, és a te szíved örvendezzen, én majd neked adom a jezréelbeli Nábót szőlőjét.
8 És levelet írt Akháb nevével, amelyet megpecsételt az ő gyűrűjével, és elküldé azt a levelet a véneknek és a főembereknek, akik Nábóttal egy városban laktak;
9 És a levélben ezt írta, mondván: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére;
10 És ültessetek vele szembe két istentelen embert, akik tanúbizonyságot tegyenek ő ellene, mondván: Megszidalmaztad az Istent és a királyt. Azután vigyétek ki, és kövezzétek meg őt, hogy meghaljon.
11 És ekképpen cselekedének a vének és a főemberek, akik az ő városában laktak, amint Jézabel nekik megparancsolta, és amint a levélben megírta, amelyet nekik küldött;
12 Böjtöt hirdetének, és ülteték Nábótot a nép élére.
13 Előjöve azután két istentelen ember, és leült vele szemben, és tanúbizonyságot tettek ez istentelen emberek Nábót ellen a nép előtt, mondván: Megszidalmazta Nábót az Istent és a királyt. Kivivék azért őt a városból, és megkövezék, és meghala.
14 Azután megizenék Jézabelnek, mondván: Megköveztetett Nábót, és meghalt.
15 Mikor pedig meghallotta Jézabel, hogy megköveztetett Nábót és meghalt, monda Jézabel Akhábnak: Kelj fel és foglald el a jezréelbeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart neked pénzért oda adni; mert nem él Nábót, hanem meghalt.
16 És mikor meghallotta Akháb, hogy Nábót meghalt, felkelt Akháb, hogy lemenjen a jezréelbeli Nábót szőlőjébe, és azt elfoglalja.
17 Akkor szóla az Úr Thesbites Illésnek, mondván:
18 Kelj fel, és menj Akhábnak, az izraelbeli királynak eleibe, aki Samariában lakik, íme ott van a Nábót szőlőjében, amelybe lement, hogy azt elfoglalja;
19 És szólj neki, ezt mondván: Így szól az Úr: Nemde megölted-e és nemde el is foglaltad-e? És szólj neki, mondván: Ezt mondja az Úr: Ugyanazon a helyen, ahol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják fel a te véredet is!
20 És monda Akháb Illésnek: [Megint] rám találtál ellenségem? És ő monda: Rád találtam; mert te magadat mindenestől arra adtad, hogy gonoszságot cselekedjél az Úr szemei előtt.
21 Íme, [azt mondja az Úr]: Veszedelmet hozok reád, és elvesztem a te maradékaidat, és kigyomlálom Akhábnak még az ebét is, és a berekesztettet és az elhagyatottat Izraelben;
22 És olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát, és mint Baásának, az Ahija fiának házát azért, amiért haragra ingerlettél engem, és amiért bűnbe ejtetted az Izraelt.
23 És Jézabel felől is szóla az Úr, mondván: Az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kőfala előtt;
24 Azt, aki Akháb házából a városban hal meg, az ebek eszik meg; azt pedig, aki a mezőben hal meg, az égi madarak eszik meg.
25 [Mert] bizonyára nem volt Akhábnak mássa, aki magát arra adta volna, hogy csak gonoszságot cselekedjék az Úr szemei előtt, amelyre az ő felesége, Jézabel ösztökélé őt.
26 Mert igen utálatos dolgot cselekedék, követvén a bálványokat mind aszerint, amint cselekedének az emoreusok, akiket az Úr kiűzött volt az Izrael fiai előtt.
27 Lőn pedig, mikor meghallotta Akháb e beszédeket, megszaggatá az ő ruháit, és zsákba öltözék és böjtöle, és a zsákban hála, és nagy alázatossággal jár vala.
28 És szóla az Úr Thesbites Illésnek, mondván:
29 Nem láttad-e, hogy Akháb hogyan megalázta magát előttem? Mivelhogy pedig megalázta magát előttem, nem hozom reá a veszedelmet az ő életében, [hanem] [csak] az ő fia idejében hozom el a veszedelmet az ő házára.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És íme nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.
Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harminc ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, Máté 27:1 –
A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük neked ételedre a húsvéti bárányt? Máté 26:1 – 26:75 Utoljára