Máté 15:1 – 15:39

Emberi rendelések elvetése

  1 Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván:
  2 Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.
  3 Ő pedig felelvén monda nekik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatát a ti rendeléseitek által?
  4 Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
  5 Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, amivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját.
  6 És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatát a ti rendeléseitek által.
  7 Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván:
  8 Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.
  9 Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.
  10 És előszólítván a sokaságot, monda nekik: Halljátok és értsétek meg:
  11 Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.
  12 Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának neki: Tudod-e, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?
  13 Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.
  14 Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.
  15 Péter pedig felelvén, monda neki: Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot.
  16 Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-e még?
  17 Mégsem értitek-e, hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?
  18 Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert.
  19 Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások.
  20 Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.
  21 És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.
  22 És íme egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala neki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik.
  23 Ő pedig egy szót sem felele neki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált.
  24 Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izrael házának elveszett juhaihoz.
  25 Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nekem!
  26 Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
  27 Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uruknak asztaláról aláhullanak.
  28 Ekkor felelvén Jézus, monda neki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen neked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva.
  29 És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.
  30 És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magukkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket,
  31 Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőíték Izrael Istenét.
  32 Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniük. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképpen ki ne dőljenek az úton.
  33 És mondának neki az ő tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?
  34 És monda nekik Jézus: Hány kenyeretek van? Ők pedig mondának: Hét, és néhány halunk.
  35 És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.
  36 És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
  37 És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.
  38 Akik pedig ettek vala, négyezren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
  39 És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.