Zsolt 56:1 – 56:14
Könyörgés az üldözések közt vigasztalásért
1 Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban.
2 Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
3 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten]!
4 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
5 Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nekem?
6 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatuk ellenem van, ártalomra.
7 Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kívánják az én lelkemet.
8 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
9 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-e azoknak számát?
10 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
11 Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő ígéretéért.
12 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nekem?
13 Tartozom, oh Isten, az én neked tett fogadásaimmal; megadom neked a hálaáldozatokat;
14 Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.