Zsolt 84:1 – 84:13
A szent hajlék után való vágyakozás
1 Az éneklőmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára.
2 Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!
3 Kívánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornácai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé.
4 A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, ahová fiait helyezhesse, – a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!
5 Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela.
6 Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, [s] a te ösvényeid vannak szívében.
7 Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső.
8 Erőről erőre jutnak, [míg] megjelennek Isten előtt a Sionon.
9 Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela.
10 Mi pajzsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orcáját!
11 Mert jobb egy nap a te tornácaidban, hogysem ezer [másutt]; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!
12 Mert nap és pajzs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ad az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek.
13 Seregeknek Ura! Boldog ember az, aki bízik benned.