Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vigadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!
2 Menjünk elébe hálaadással; vigadozzunk neki zengedezésekkel.
3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.
4 Akinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.
5 Akié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.
6 Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!
7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.
8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Masszáh napján a pusztában:
9 Ahol megkísértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.
10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én utamat!
11 Akiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére].
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Józsué búcsúbeszéde: maradjatok hűségesek az Úrhoz Józsué élete végéhez közeledve összegyűjti Izráel véneit, fejedelmeit és bíráit, hogy utolsó tanácsot adjon nekik. Emlékezteti őket arra, hogy
A Jordánnál épített oltár félreértése, a testvéri egység próbája és a tanúbizonyság igazsága. Józsué 22-ben Józsué békességgel elbocsátja Rúben, Gád és Manassé fél törzsének harcosait,
A léviták városai, Isten gondviselése és az ígéretek teljes beteljesedése. Józsué 21 arról szól, hogy a léviták – akiknek nem egy összefüggő törzsi területük van