2Kor 6:1 – 6:18

Pál a maga példájával biztat Isten kegyelmének méltó felhasználására

  1 Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.
  2 Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme itt a kellemetes idő, íme itt az üdvösség napja.
  3 Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék.
  4 Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.
  5 Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben.
  6 Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,
  7 Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel;
  8 Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak;
  9 Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek;
  10 Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.
  11 A mi szánk megnyílt ti nektek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult.
  12 Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben.
  13 Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket.
  14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?
  15 És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?
  16 Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nekik Istenük, és ők én népem lesznek.
  17 Annak okáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,
  18 És leszek nektek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.