Jézus tehát elméne velük. Mikor azonban már nem messze
Jézus tehát elméne velük. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, üzenvén neki: Uram, ne fáraszd magad;
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Ebben az időben megbetegedék Abija, a Jeroboám fia.
2 És monda Jeroboám az ő feleségének: Kelj fel most, és változtasd meg öltözetedet, hogy meg ne ismerjék, hogy te vagy Jeroboám felesége, és menj el Silóba: Íme ott van Ahija próféta, aki nekem megmondotta volt, hogy királlyá leszek e népen.
3 És végy magadhoz tíz kenyeret és pogácsát, és egy edényben mézet, és menj el hozzá; ő majd megmondja neked, mi történik a gyermekkel.
4 És ekképpen cselekedék a Jeroboám felesége; és felkészülvén, elméne Silóba, és beméne az Ahija házába. Ahija azonban már nem látott; mert meghomályosodtak az ő szemei a vénség miatt.
5 És az Úr monda Ahijának: Íme a Jeroboám felesége jött [hozzád], hogy valamit kérdjen tőled az ő fia felől, mert beteg; te azért így s így szólj neki. És mikor bement, másnak tetteté magát.
6 De mikor meghallotta Ahija az ő lábainak zörejét, amint az ajtóhoz közelgete, monda: Jöjj be Jeroboám felesége; miért tetteted magadat másnak? Én te hozzád kemény [követséggel] küldettem.
7 Menj el, mondd meg Jeroboámnak: Ezt mondja az Úr, Izraelnek Istene: Mivelhogy én téged e nép közül felmagasztaltalak, és téged fejedelemmé tettelek az én népemen, az Izraelen;
8 És elszakasztottam az országot a Dávid házától, és azt neked adtam; te azonban nem voltál olyan, mint az én szolgám, Dávid, aki megőrizte az én parancsolataimat, és aki engem követett teljes szívéből, csak azt cselekedvén, ami kedves az én szemeim előtt;
9 Hanem gonoszabbul cselekedtél mindazoknál, akik te előtted voltak; mert elmentél és idegen isteneket csináltál magadnak, és öntött bálványokat, hogy engem haragra ingerelj, és engem hátad mögé vetettél:
10 Azért íme én veszedelmet hozok a Jeroboám házára, és kiirtom Jeroboámnak még az ebét is, és mind a berekesztettet, mind az elhagyottat Izraelben, és kihányom a Jeroboám háza maradékait, miképpen a ganéjt kihányják, mígnem vége lesz.
11 Aki meghal a Jeroboám [maradékai] közül a városban, azt az ebek eszik meg; aki pedig a mezőn hal meg, az égi madarak eszik meg; mert az Úr szólott.
12 Te pedig kelj fel, és menj haza, mert amint belépsz a városba, meghal a gyermek;
13 És az egész Izrael siratja őt, és eltemeti őt, mert a Jeroboám magvából csak egyedül ő temettetik el sírba, mivel a Jeroboám háznépe közül az Úr iránt, Izrael Istene iránt csak őbenne találtatott valami jó.
14 És támaszt az Úr magának királyt Izraelben, aki kigyomlálja a Jeroboám házát egy napon. De mit [mondok]? Már [is támasztott]!
15 És megveri az Úr az Izraelt, mint ahogy a nád a vízben ide s tova hányattatik, és elszakasztja az Izraelt erről a jó földről, amelyet adott az ő atyáiknak, és szétszórja őket a folyóvízen túl, mivelhogy Aserákat csináltak maguknak, hogy az Urat ingereljék.
16 És kézbe adja az Izraelt a Jeroboám bűneiért, aki [maga is] vétkezett és az Izraelt is bűnbe ejtette.
17 És felkészült a Jeroboám felesége, elment és juta Thirsába. És mikor a ház küszöbén belépett, meghalt a gyermek.
18 És eltemeték őt, és siratá őt az egész Izrael, az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott az ő szolgája, Ahija próféta által.
19 Jeroboámnak pedig egyéb cselekedetei, mimódon hadakozott és uralkodott, íme meg vannak írva az Izrael királyainak krónika-könyvében.
20 És az idő, amelyben uralkodott Jeroboám, huszonkét esztendő, és elaluvék az ő atyáival, és uralkodék Nádáb, az ő fia, ő helyette.
21 Roboám pedig, a Salamon fia Júdában uralkodék: Negyvenegy esztendős volt Roboám, mikor uralkodni kezdett, és tizenhét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet az Úr választott volt [magának] az Izraelnek minden nemzetségei közül, hogy ott helyeztesse az ő nevét; és az ő anyjának Naama volt a neve, aki az Ammon nemzetségéből való volt.
22 Júda is gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, és sokkal nagyobb haragra indíták őt az ő vétkeikkel, amelyekkel vétkeztek, mint atyáik azokkal, amelyeket ők cselekedtek volt.
23 Mert ők is építének maguknak magaslatokat, és faragott képeket és Aserákat minden magas halmon, és minden zöldellő fa alatt.
24 És valának férfi paráznák is az országban, és cselekedének a pogányok minden utálatos vétkei szerint, akiket az Úr kiűzött volt az Izrael fiai előtt.
25 És lőn Roboám király ötödik esztendejében, feljött Sisák, az egyiptombeli király Jeruzsálem ellen.
26 És elvivé az Úr házának kincseit, és a király házának kincseit, és mindent, ami csak elvihető volt; elvitte mind az arany pajzsokat is, amelyeket Salamon csináltatott,
27 Amelyek helyett Roboám király azután rézpajzsokat csináltatott, és adá azokat a testőrök fejedelmeinek kezébe, akik a király házának kapunállói valának.
28 És valahányszor a király bement az Úr házába, bevitték azokat a testőrök, és ismét visszahozták a testőrök házába.
29 Roboámnak pedig több dolgai és minden cselekedetei, nemde nem meg vannak-e írva a Júda királyainak krónika-könyvében?
30 És folyton hadakozás volt Roboám és Jeroboám között.
31 És elaluvék Roboám az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyáival a Dávid városában; és az ő anyjának Naama volt a neve, az ammoniták nemzetségéből való; és Abija, az ő fia, lett a király ő helyette.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Jézus tehát elméne velük. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, üzenvén neki: Uram, ne fáraszd magad;
Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, akik vele voltak, amelyeket pedig
És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. Luk 5:1