Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.
2 Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.
3 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.
4 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. Szela.
5 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!
6 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;
7 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől [támad] a felmagasztalás;
8 Hanem Isten a bíró, aki egyet megaláz, mást felmagasztal!
9 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is issza és szopja a föld minden gonosztevője.
10 Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.
11 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Debóra éneke: hálaadás, bátorság és az Úr győzelme Izráelben. Bírák 5 Debóra és Bárák hálaéneke, amely Isten szabadítását magasztalja Sisera felett aratott győzelem után. A
Debóra és Bárák szabadítása: Sisera bukása és Isten győzelme. Bírák 4-ben Izráel ismét gonoszt cselekszik az Úr szemei előtt, ezért az Úr Jábint, Kánaán királyát
Othniel, Ehud és Samgar: Isten szabadítása az elnyomás idején. Bírák 3 megmutatja, hogy az Úr miért hagyott meg bizonyos népeket Izráel földjén: próbára és tanításra,