Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Jeremiásnak, Hilkiás fiának beszédei, aki az Anatótban, Benjámin földén [lakó] papok közül vala;
2 Akihez szóla az Úr Jósiásnak, az Ammon fiának, Júda királyának napjaiban, az ő uralkodásának tizenharmadik esztendejében;
3 Továbbá Jójakimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának napjaiban, Sedékiásnak, a Jósiás fiának, Júda királyának egészen tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, [ami] az ötödik hónapban [vala];
4 Szóla pedig az Úr nekem, mondván:
5 Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
6 És mondék: Ah, ah Uram Isten! Íme, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!
7 Az Úr pedig monda nekem: Ne mondd [ezt]: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok neked.
8 Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.
9 És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nekem az Úr: Íme, az én igéimet adom a te szádba!
10 Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!
11 Szóla továbbá nekem az Úr, mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És mondék: Mandulavesszőt látok én.
12 És monda nekem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.
13 És másodszor is szóla hozzám az Úr, mondván: Mit látsz te? És felelék: Forró fazekat látok én, és pedig a szája észak felől van.
14 És monda nekem az Úr: Észak felől támad a veszedelem e földnek minden lakosára.
15 Mert íme, előhívom én az északi országok minden nemzetségét, mondja az Úr, és eljőnek, és ki-ki felállítja az ő királyi székét Jeruzsálem kapui előtt, és körös-körül minden kerítése ellen, és Júdának minden városa ellen.
16 És kimondom ítéleteimet felettük az ő mindenféle gonoszságukért, minthogy elszakadtak tőlem, és idegen isteneknek áldoztak, és tulajdon kezeik munkáit imádták.
17 Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nekik mindazt, amit én parancsolok neked; meg ne riadj tőlük, különben én riasztalak el téged előlük!
18 Mert íme én erősített várossá, vasoszloppá és ércbástyává teszlek ma téged mind ez egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen.
19 Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Júda nemzetsége és Dávid királyi vonalának gyökerei Az 1Krónikák 2. fejezete Izráel fiainak felsorolásával indul, majd Júda nemzetségi vonalára összpontosít, különösen arra az ágra, amelyből
Nemzedékek Isten kezében – 1Krónikák 1 üzenete Ádámtól Izráelig. Az 1Krónikák 1. fejezete nem egyszerű névsor, hanem az emberiség és Izráel történetének gyökereit helyezi Isten
Jeruzsálem bukása és a babiloni fogság beteljesedése. A 2Királyok 25. fejezete Jeruzsálem végső bukását, a templom lerombolását és Júda babiloni fogságba vitelét mutatja be. Sedékiás