Bírák 17 Míká történetén keresztül mutatja be, milyen gyorsan eltorzul az Isten-tisztelet, amikor az ember saját elképzelései szerint formálja azt. Míká visszaadja anyjától ellopott ezüstöt, amelyből bálványt készítenek, miközben Isten áldását várják. Saját házi szentélyt állít fel, efódot és bálványokat készít, majd egy vándorló lévitát papjává tesz, abban a hitben, hogy így biztosítva van az ÚR jóindulata. A fejezet zárómondata világossá teszi a gyökérokot: „Azokban a napokban nem volt király Izráelben, mindenki azt cselekedte, ami jónak látszott az ő szemei előtt.” A fejezet üzenete: a vallásos forma nem azonos az engedelmességgel, és Isten nem igazodik az ember elképzeléseihez – az embernek kell igazodnia Isten kijelentett akaratához.
Bír 17:1 – 17:13
Míka bálványimádást rendez be
1 Vala pedig egy férfiú Efraimnak hegyéről való, kinek neve Míka vala;
2 És monda az ő anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tőled elvétetett, és amely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, íme az az ezüst én nálam van, én vettem el azt. És monda az ő anyja: Légy megáldva, fiam, az Úrtól!
3 És visszaadta az ezerszáz ezüst[pénzt] az ő anyjának. És monda az ő anyja: Szentelve szentelem e pénzt az Úrnak az én kezeimből fiaimért, hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most visszaadom azt teneked.
4 De ő [megint] visszaadá a pénzt anyjának, és vőn az ő anyja kétszáz ezüst[pénzt], és odaadá azt az ötvösnek, és az készített abból [egy] faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt.
5 És a férfiúnak, Míkának volt [egy] temploma, és készített efódot és terafimot, és felszentele az ő fiai közül egyet, és ez lőn neki papja.
6 Ebben az időben nem volt király Izraelben, hanem ki-ki azt cselekedte, amit jónak látott.
7 Vala pedig egy ifjú, Júdának Bethleheméből, a Júda nemzetségéből való, ki lévita vala, és ott tartózkodott vala.
8 És elméne ez a férfiú Júdának Bethlehem városából, hogy ott tartózkodjék, ahol [helyet] talál. Így jött az Efraim hegyére, Míka házához, vándorlása közben.
9 És monda neki Míka: Honnan jössz? És monda: lévita vagyok Júdának Bethleheméből, és járok s kelek, hogy hol találnék [helyet].
10 És monda neki Míka: Maradj nálam, és légy nekem atyám és papom, és én adok neked esztendőnként tíz ezüst[pénzt] és egy öltöző ruhát és eledelt. És a lévita beszegődött.
11 És tetszék a lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál; és olyan lőn neki az az ifjú, mint egyik az ő fiai közül.
12 És felszentelte Míka a lévitát; így lett papjává az ifjú, és maradt Míka házánál.
13 És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert e lévita lett papom.