Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nekem; hanem
Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nekem; hanem amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! Apcs 3:1
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Ezek a rendelések és a végzések, amelyeket meg kell tartanotok, azok szerint cselekedvén azon a földön, amelyet az Úr, a te atyáidnak Istene ad neked, hogy bírjad azt minden időben amíg éltek a földön:
2 Pusztára pusztítsátok el mind azokat a helyeket, ahol azok a nemzetek, akiknek ti urai lesztek, szolgáltak az ő isteneiknek a magas hegyeken, a halmokon, és minden zöldellő fa alatt.
3 És rontsátok el azoknak oltárait, törjétek össze oszlopaikat, tűzzel égessétek meg berkeiket, és vagdaljátok szét az ő isteneiknek faragott képeit, a nevüket is pusztítsátok ki arról a helyről.
4 Ne cselekedjetek így az Úrral, a ti Istenetekkel;
5 Hanem azt a helyet, amelyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek minden ti törzsetek közül, hogy az ő nevét oda helyezze [és] ott lakozzék, [azt] gyakoroljátok és oda menjetek.
6 És oda vigyétek egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket, kezeiteknek felemelt áldozatát, mind fogadásból, mind szabad akaratból való adományaitokat, és a ti barmaitoknak és juhaitoknak első fajzását.
7 És ott egyetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, és örvendezzetek ti és a ti házatok minden népe, kezetek minden keresményének, amelyekkel megáld téged az Úr, a te Istened.
8 Ne cselekedjetek ott mind aszerint, amint mi cselekszünk itt most, mindenik [azt], ami jónak látszik neki.
9 Mert még ez ideig nem mentetek be a nyugodalmas helyre, és az örökségbe, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.
10 Mikor pedig átmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek örökségül, és megnyugtat titeket minden ellenségetektől, akik körületek vannak, és bátorsággal fogtok lakozni:
11 Akkor arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, amit én parancsolok nektek: egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, amelyeket fogadtok az Úrnak.
12 És örvendezzetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, mind ti, mind a ti fiaitok, és leányaitok, mind a ti szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, aki a ti kapuitokon belül lészen; mert nincs neki része vagy öröksége ti veletek.
13 Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, amelyet meglátsz;
14 Hanem azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozataidat, és ott cselekedjél mindent, amit én parancsolok neked.
15 Mindazáltal a te lelkednek teljes kívánsága szerint vághatsz barmot és ehetel húst, minden te kapuidon belül, az Úrnak, a te Istenednek áldásához képest, amelyet ad neked; mind a tisztátalan, mind a tiszta eheti azt, ép úgy mint az őzet és a szarvast.
16 Csakhogy a vért meg ne egyétek; a földre öntsd azt, mint a vizet.
17 Nem eheted meg a te kapuidon belül sem gabonádnak, sem mustodnak, sem olajodnak tizedét, sem barmaidnak és juhaidnak első fajzását; sem semmi fogadási [áldozatodat], amelyet fogadsz, sem szabad akarat szerint való adományaidat, sem a te kezednek felemelt áldozatát;
18 Hanem az Úrnak a te Istenednek színe előtt egyed azokat azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr a te Istened: te és a te fiad, leányod, szolgád, szolgálóleányod és a lévita, aki a te kapuidon belül van; és örvendezzél az Úrnak, a te Istenednek színe előtt mindenben, amire kezedet veted.
19 Vigyázz, hogy el ne hagyjad a lévitát valameddig élsz a te földeden.
20 Mikor az Úr, a te Istened kiszélesíti a te határodat, amiképpen ígérte vala neked, és ezt mondod: Húst ehetném! mivelhogy a te lelked húst kíván enni: egyél húst a te lelkednek teljes kívánsága szerint.
21 Ha messze van tőled a hely, amelyet az Úr, a te Istened választ, hogy oda helyezze az ő nevét, és leölsz, amint parancsoltam neked, a te barmaidból és juhaidból, amelyeket az Úr ad majd neked: akkor egyél [azokból] a te kapuidban a te lelkednek teljes kívánsága szerint.
22 De, amint az őzet és a szarvast eszik, úgy egyed azokat; a tisztátalan és a tiszta egyaránt ehetik abból.
23 Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!
24 Meg ne egyed azt, a földre öntsd azt, mint a vizet.
25 Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod neked és a te gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, ami igaz az Úr szemei előtt.
26 De ha valamit megszentelsz a tiéidből, vagy fogadást teszesz: vedd fel, és vidd [azt] arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr.
27 És az Úrnak, a te Istenednek oltárán áldozd meg a te egészen égőáldozataidat, azoknak húsát és vérét; [egyéb] áldozataidnak vérét azonban öntsd az Úrnak, a te Istenednek oltárára, a húsát pedig megeheted.
28 Vigyázz és hallgasd meg mindezeket az igéket, amelyeket én parancsolok neked, hogy jól legyen dolgod, neked és a te gyermekeidnek utánad mind örökké; mivelhogy azt cselekszed, ami jó és igaz az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt.
29 Mikor kiirtja előled az Úr, a te Istened a nemzeteket, akikhez bemégy, hogy bírjad őket, és bírni fogod őket, és lakozol majd az ő földjükön:
30 Vigyázz magadra, hogy őket követvén tőrbe ne essél, miután már kivesztek előled; és ne tudakozzál az ő isteneik felől, mondván: Miképpen tisztelik e nemzetek az ő isteneiket? én is akképpen cselekszem.
31 Ne cselekedjél így az Úrral, a te Isteneddel, mert mind azt az utálatosságot, amit gyűlöl az Úr, megcselekedték az ő isteneikkel; mert még fiaikat és leányaikat is megégetik vala tűzzel az ő isteneiknek.
32 Mindazt, amit én parancsolok nektek, megtartsátok, és aszerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nekem; hanem amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! Apcs 3:1
Péter azonban előállván a tizeneggyel, felemelé szavát, és szóla nekik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez nektek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az
Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nekem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind