Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És megjelenték Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja Absolont.
2 És gyászra fordult a szabadulás azon a napon az egész népre nézve, mert a nép azon a napon hallja vala, hogy beszélik: Így bánkódik a király az ő fián.
3 És belopózkodék a nép azon a napon, bemenvén a városba, mint lopózkodni szokott a nép, mely szégyenli magát, hogy a harcból elmenekült.
4 A király pedig eltakarván orcáját, fennszóval kiáltja vala a király: [Édes] fiam, Absolon! Absolon, [édes] fiam! [szerelmes] fiam!
5 Akkor méne Joáb a házba a királyhoz, és monda: Megszégyenítetted e mai napon minden te szolgáidnak orcáját, kik e mai napon a te lelkedet megszabadították, és a te fiaidnak és leányidnak lelkeit, és feleségidnek lelkeit, és ágyasaidnak lelkeit;
6 Szeretvén azokat, akik téged gyűlölnek és gyűlölvén azokat, akik téged szeretnek; mert kijelentetted ma, hogy előtted a vezérek és szolgák mind semmik; mert tapasztaltam ma, hogy csak élne Absolon, ha mi mindnyájan meghaltunk volna is ma, jobbnak tetszenék neked.
7 Azért most kelj fel, menj ki, és szólj kedvük szerint a te szolgáidnak; mert esküszöm az Úrra, hogy ha ki nem jössz, ez éjjel egy ember sem marad melletted, és ez gonoszabb lesz reád nézve mindama nyomorúságnál, mely veled történt ifjúságodtól fogva, mind e mai napig.
8 Felkele azért a király és leüle a kapuban, és hírül adták az egész népnek, mondván: Íme a király a kapuban ül. Akkor mind az egész nép eleibe jöve a királynak. Izrael pedig elmenekült, ki-ki az ő sátorába.
9 Mind az egész nép között pedig nagy veszekedés vala Izraelnek mindenik nemzetségében, kik ezt mondják vala: A király szabadított meg minket a mi ellenségeinknek kezéből, a filiszteusok kezéből is ő szabadított meg; és most Absolon elől elmenekült az országból.
10 Absolon pedig, kit felkentünk vala, meghalt a hadban. Mit késtek azért hazahozni a királyt?
11 Dávid király pedig elkülde Sádók és Abjátár papokhoz, mondván: Szóljatok a júdabeli véneknek, ezt mondván: Mi az oka, hogy utolsók akartok lenni a királynak hazahozásában? Mert az egész Izraelnek szava eljutott a királynak házába.
12 Én atyámfiai vagytok, én csontom és én testem vagytok; miért lesztek tehát utolsók a királynak hazahozásában?
13 És Amasának azt mondjátok: Nemde te is nem én csontom és testem vagy-e? Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha nem leszel a sereg fővezére minden időben én előttem Joáb helyett.
14 És megnyeré Júda minden emberének szívét, mint egy emberét, kik elküldének a királyhoz: Jöjj haza mind te, mind a te szolgáid.
15 Hazatére azért a király; és amint a Jordánhoz érkezék, Júda férfiai Gilgálba menének, hogy a királynak eleibe jussanak, és általvigyék a királyt a Jordánon.
16 Siete pedig Sémei is, Gérának fia, a Bahurimból való benjáminita, és ő is a Júda nemzetségével eleibe méne Dávid királynak.
17 És ezer ember vala ő vele Benjámin [nemzetség]éből, és Siba, a Saul házában való szolga, és tizenöt fia, és húsz szolgája is vele valának, és általmenének a Jordánon a király előtt.
18 Kompot is vivének által, hogy a király háznépét általhozzák, és hogy kedve szerint cselekedjenek. Sémei pedig Gérának fia, térdre esék a király előtt, mikor a Jordánon általment.
19 És monda a királynak: Ne tulajdonítsa [vétkül] nekem az én uram [az én] álnokságomat; és ne emlékezzél meg arról, hogy gonoszul cselekedék veled a te szolgád azon a napon, amelyen az én uram, a király Jeruzsálemből kiméne, hogy szívére venné a király;
20 Mert elismeri a te szolgád, hogy én vétkeztem, és íme az egész József nemzetsége közül én jöttem ma először, hogy a királynak, az én uramnak eleibe menjek.
21 És felele Abisai, Sérujának fia és monda: Nem ölöd-e meg azért Sémeit, hogy káromlásokat szólott az Úrnak felkentje ellen?
22 Monda pedig Dávid: Mi közöm van veletek, Sérujának fiai, hogy ellenkezni akartok velem ma? Ma kellene-e embert ölni Izraelben? Mintha nem tudnám, hogy ma lettem [újonnan] Izrael királya.
23 És monda a király Sémeinek: Nem halsz meg; és megesküvék neki a király.
24 Méfibóset is, Saulnak fia eleibe jöve a királynak, és sem lábait, sem szakálát meg nem tisztította, sem ruháját meg nem mosatta attól a naptól fogva, hogy a király elment vala, mindama napig, amelyen békességgel haza jöve.
25 És lőn, hogy mikor Jeruzsálemből kijött eleibe a királynak, monda neki a király: Miért nem jöttél volt el velem Méfibóset?
26 És ő felele: Uram király, az én szolgám csalt meg engem; mert azt mondotta a te szolgád: Megnyergeltetem a szamarat, és felülök rá, és elmegyek a királlyal; mert sánta a te szolgád.
27 És rágalmazott [engem], a te szolgádat az én uram, a király előtt; de az én uram, a király [olyan], mint az Istennek angyala: azért cselekedjél úgy, amint neked tetszik!
28 Mert jóllehet az én atyámnak egész háznépe csak halált érdemlett volna az én uramtól, a királytól, mégis a te szolgádat azok közé helyezéd, akik asztalodnál esznek. Azért micsoda követelésem és micsoda kérésem volna még a király előtt?
29 Monda neki akkor a király: Mi szükség többet szólnod? Én megmondottam, hogy te és Siba osztozzatok meg a jószágon.
30 És monda Méfibóset a királynak: Elveheti az egészet, csakhogy az én uram, a király békességben haza jöhete.
31 A Gileádból való Barzillai is eljöve Rógelimból, és általméne a királlyal a Jordánon, kísérvén őt a Jordánon.
32 Barzillai pedig igen vén [ember] vala, nyolcvan esztendős, és ő táplálta vala a királyt, míg Mahanáimban lakott; mert igen gazdag ember vala.
33 Monda pedig a király Barzillainak: Jere velem és eltartlak téged magamnál Jeruzsálemben.
34 Barzillai pedig monda a királynak: Mennyi az én életem esztendeinek napja, hogy én felmehetnék a királlyal Jeruzsálembe?
35 Nyolcvan esztendős vagyok ma, avagy képes vagyok-e még különbséget tenni a jó és rossz között, vagy érzem-e, a te szolgád, ízét annak, amit eszem és iszom, vagy gyönyörködhetem-e az éneklő férfiak és asszonyok hangjaiban? Miért lenne terhére a te szolgád az én uramnak, a királynak?
36 Egy kevés ideig [óhajtana] a Jordánon átmenni a királlyal a te szolgád; miért adna azért a király nekem ily nagy jutalmat?
37 Hadd menjen vissza, kérlek, a te szolgád, és hadd haljak meg az én városomban, az én atyámnak és anyámnak temetőhelyében. Hanem inkább ímhol a te szolgád, Kimhám, menjen el ő a királlyal, az én urammal, és cselekedjél úgy vele, amint neked jónak tetszik.
38 És monda a király: Jöjjön el velem Kimhám és azt cselekszem vele, ami neked tetszik; és valamit tőlem kívánsz, megcselekszem veled.
39 Mikor pedig általkelt a Jordánon az egész nép, és a király is általment, megcsókolván a király Barzillait, megáldá őt, ki visszatére az ő helyére.
40 Általméne pedig a király Gilgálba, és Kimhám ő vele megy vala és Júdának egész népe, akik a királyt átszállították, sőt Izrael népének is fele.
41 És íme, Izraelnek minden férfiai eljövének a királyhoz és mondák a királynak: Miért loptak el téged a mi atyánkfiai, a Júda nemzetsége? És hozták által a királyt és az ő háznépét a Jordánon, és Dávidnak minden embereit vele egyetemben?
42 Felelének pedig mindnyájan a Júda férfiai az Izrael férfiainak: [Azért], mert a király közelebb áll hozzám; és miért neheztelsz ezért a dologért? Avagy megvendégelt-e azért a király? Avagy megajándékozott-e valami ajándékkal?
43 Felelvén pedig az Izrael férfiai a Júda férfiainak, mondának: Tízszeres részem van nekem a királyhoz, és Dávidra nézve is elsőbbségem van feletted. Miért tartottál azért semminek engem? Avagy nem én tettem-e legelőször szóvá, hogy hozzuk haza a mi királyunkat? De mindazáltal erősebb lőn a Júda férfiainak szava, az Izrael férfiainak szavánál.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a
És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, akinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy neki dicsőséget adjanak. Jel
Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te