Márk 14:1 – 14:72

Krisztus megkenetése Bethániában

  1 Két nap múlva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt.
  2 Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.
  3 Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, amint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, akinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté [azt] az ő fejére.
  4 Némelyek pedig háborognak vala maguk között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?
  5 Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene.
  6 Jézus pedig monda: Hagyjatok békét neki; miért bántjátok őt? jó dolgot cselekedett én velem.
  7 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindenkor veletek.
  8 Ő ami tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre.
  9 Bizony mondom nektek: Valahol csak prédikálják ezt az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.
  10 Akkor Júdás, az iskariótes, egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja.
  11 Azok pedig, amint meghallák, örvendezének, és ígérék, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig keresi vala, mimódon árulhatná el őt jó alkalommal.
  12 És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának neki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?
  13 Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nekik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,
  14 És ahová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, ahol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
  15 És ő mutat nektek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nekünk.
  16 Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, amint nekik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.
  17 Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.
  18 És amikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom nektek, egy közületek elárul engem, aki velem eszik.
  19 Ők pedig kezdének szomorkodni és neki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?
  20 Ő pedig felelvén, monda nekik: Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt márt a tálba.
  21 Az embernek Fia jóllehet elmegy, amint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
  22 És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nekik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
  23 És vévén a poharat, [és] hálákat adván, adá nekik; és ivának abból mindnyájan;
  24 És monda nekik: Ez az én vérem, az új szövetség [vére], amely sokakért kiontatik.
  25 Bizony mondom nektek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, amikor mint újat iszom azt az Isten országában.
  26 És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.
  27 És monda nekik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
  28 De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.
  29 Péter pedig monda neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
  30 És monda neki Jézus: Bizony mondom neked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.
  31 Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképpen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképpen szólanak vala a többiek is.
  32 És menének ama helyre, amelynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, amíg imádkozom.
  33 És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni;
  34 És monda nekik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.
  35 És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra;
  36 És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom [legyen meg], hanem a tied.
  37 Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?
  38 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.
  39 És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.
  40 Amikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek neki.
  41 Harmadszor is jöve, és monda nekik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; íme az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
  42 Keljetek föl, menjünk: íme elközelgett, aki engem elárul.
  43 És mindjárt még mikor ő szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.
  44 Az ő elárulója pedig jelt ada nekik, mondván: Akit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.
  45 És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt.
  46 Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt.
  47 De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.
  48 Jézus pedig felelvén, monda nekik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-e reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!
  49 Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de [szükség], hogy az írások beteljesedjenek.
  50 Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának.
  51 Egy ifjú pedig követé őt, akinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak.
  52 De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük.
  53 És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók.
  54 Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.
  55 A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala.
  56 Mert sokan tesznek vala [ugyan] hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők.
  57 És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván:
  58 Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, amely nem kézzel csináltatott.
  59 De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük.
  60 Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-e? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?
  61 Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda neki: Te vagy-e a Krisztus, az áldott [Isten] Fia?
  62 Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel.
  63 A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?
  64 Hallátok a káromlást. Mi tetszik nektek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan.
  65 És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orcáját elfedni, és őt öklözni, és mondani neki: Prófétálj! A szolgák pedig arcul csapdossák vala őt.
  66 Amint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül;
  67 És meglátván Pétert, amint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a názáreti Jézussal valál!
  68 Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornácra; és a kakas megszólala.
  69 A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülük való.
  70 Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülük való vagy; mert galileabeli is vagy, és a beszéded [is] hasonló.
  71 Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.
  72 És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, amelyet neki Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.