Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2 Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstből csináltasd azokat, és legyenek azok neked a gyülekezet összegyűjtésére, és a táborok megindítására.
3 És mikor megfújják azokat, gyűljön te hozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé.
4 Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izrael ezereinek fejei.
5 Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, akik napkelet felől táboroznak.
6 Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, akik dél felől táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására.
7 Mikor pedig összegyűjtitek a gyülekezetet, [egyszerűen] kürtöljetek, és ne fújjatok riadót.
8 A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez nektek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között.
9 És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is [azokkal] a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektől.
10 A ti vigasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égőáldozataitokra, és a ti hálaáldozataitokra: és lesznek nektek emlékeztetőül a ti Istenetek előtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
11 Vala pedig a második esztendőben a második hónapban, a hónapnak huszadik napján, felszálla a felhő a bizonyság hajlékáról.
12 És elindulának Izrael fiai az ő menésüknek rendje szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhő Párán pusztájában.
13 Elindulának azért először az Úrnak Mózes által való parancsolata szerint.
14 Elindula pedig először a Júda fiai táborának zászlója az ő seregei szerint; és az ő seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia.
15 Az Izsakhár fiai törzséből való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia.
16 És a Zebulon fiai törzséből való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia.
17 És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói.
18 Azután indula a Rúben táborának zászlója az ő seregeik szerint, és az ő seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia.
19 A Simeon fiai törzséből való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia.
20 És a Gád fiai törzséből való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia.
21 Elindulának a kéhátiták is, a szentség hordozói, és [amazok] felállíták vala a hajlékot, míg [ezek] oda jutnak vala.
22 Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az ő seregei szerint, és az ő seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia.
23 A Manasse fiai törzséből való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia.
24 A Benjámin fiai törzséből való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia.
25 [Utolszor] indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az ő seregei szerint; és az ő seregének feje vala Ahiézer, az Ammisaddai fia.
26 Az Áser fiai törzséből való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia.
27 És a Nafthali fiai törzséből való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia.
28 Ilyen vala Izrael fiainak menetele az ő seregeik szerint: ekképpen mentek.
29 Monda pedig Mózes Hóbábnak, aki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, amely felől azt mondta vala az Úr: nektek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót ígért Izraelnek.
30 Az pedig felele neki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek.
31 És monda [Mózes]: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában, és légy nekünk szemünk gyanánt.
32 És ha eljössz velünk, ami jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt veled.
33 Elmenének azért az Úr hegyétől háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megyen vala ő előttük háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nekik: hol kelljen megszállaniok.
34 És az Úr felhője vala ő rajtuk nappal, mikor elindulának a táborból.
35 Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el előled a te gyűlölőid.
36 Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram Izraelnek tízezerszer való ezereihez.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz