1Sám 9:1 – 9:27

Saul Sámuelhez megy

  1 És volt egy ember a Benjámin [nemzetségéből], kinek neve vala Kis, Abielnek fia, ki Sérornak fia, ki Bekoráthnak fia, ki Afiákhnak fia, ki Benjámin [házából] való volt; igen tehetős ember vala.
  2 És volt neki egy Saul nevű fia, ifjú és szép; ő nála Izrael fiai közül senki sem volt szebb; vállától felfelé magasabb vala az egész népnél.
  3 És elvesztek vala Kisnek, a Saul atyjának szamarai, és monda Kis Saulnak, az ő fiának: Végy magad mellé egyet a szolgák közül, és kelj fel, menj el, keresd meg a szamarakat.
  4 És bejárá az Efraim hegységét, és bejárta Salisa földét, de nem találták meg; és bejárták Sáálim földét, de nem voltak ott; és bejárá Benjámin földét, de nem találták meg.
  5 Mikor pedig a Suf földére jutottak, monda Saul az ő szolgájának, aki vele volt: Jer, térjünk vissza, nehogy atyám elvetve a szamarak gondját, miattunk aggódjék.
  6 Az pedig monda neki: Íme az Istennek embere most e városban van, és az az ember tiszteletben áll; mind az, amit mond, beteljesedik. Most azért menjünk el oda, talán megmondja nekünk is a mi utunkat, hogy merre menjünk.
  7 És monda Saul az ő szolgájának: Elmehetünk oda, de mit vigyünk ez embernek? mert a kenyér elfogyott tarisznyánkból, és nincsen mit vigyünk ajándékba az Isten emberének; mi van nálunk?
  8 A szolga pedig felele ismét Saulnak, és monda: Íme van nálam egy ezüst siklusnak negyedrésze, oda adom ezt az Isten emberének, hogy megmondja nekünk a mi utunkat.
  9 Régen Izraelben azt mondák, mikor valaki elment Istent megkérdezni: Jertek, menjünk el a nézőhöz; mert akit most prófétának neveznek, régen nézőnek hívták.
  10 És Saul monda az ő szolgájának: Helyesen beszélsz; jer, menjünk el. Elmenének azért a városba, hol az Istennek embere volt.
  11 Amint pedig a város felhágóján menének, leányokkal találkozának, akik vizet meríteni jöttek ki, és mondának nekik: Itt van-e a néző?
  12 És azok felelének nekik, és mondának: Igen, amott van előtted, siess azért, mert ma jött a városba, mivel ma lesz a népnek véres áldozata ím e hegyen.
  13 Amint a városba mentek, azonnal megtaláljátok, mielőtt felmenne a hegyre, hogy egyék; mert a nép nem eszik addig, míg ő el nem jön, mivel a véres áldozatot ő áldja meg, és azután esznek a meghívottak. Azért most menjetek fel, mert éppen most fogjátok őt megtalálni.
  14 Felmenének azért a városba. És mikor a városban menének, íme akkor jöve ki Sámuel velük szemben, hogy a hegyre felmenjen.
  15 És az Úr kijelentette Sámuelnek füleibe, egy nappal az előtt, hogy Saul eljött, mondván:
  16 Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert a Benjámin földéről, és kend fel őt fejedelmül az én népem, Izrael felett, hogy megszabadítsa az én népemet a filiszteusok kezéből; mert megtekintém az én népemet, mivel felhatott az ő kiáltása hozzám.
  17 Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, szóla neki az Úr: Íme ez az az ember, akiről szólottam neked, ő uralkodjék az én népem felett.
  18 Akkor Saul a kapu alatt Sámuelhez közeledék és monda: Ugyan mondd meg nekem, hol van itt a néző háza?
  19 Sámuel pedig felele Saulnak, és monda: Én vagyok az a néző; menj fel előttem a hegyre, és egyetek ma én velem, reggel pedig elbocsátlak téged, és megmondom neked mind azt, ami szívedben van.
  20 A szamarak miatt pedig, melyek tőled ezelőtt három nappal elvesztek, ne aggódjál, mert megtaláltattak. És kié lesz mind az, ami Izraelben becses? Avagy nem a tiéd és a te atyádnak egész házáé?
  21 És Saul felele, és monda: Avagy nem benjáminita vagyok-e én, Izraelnek legkisebb törzséből való? És az én nemzetségem nem legkisebb-e Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért szólasz tehát hozzám ilyen módon?
  22 Akkor Sámuel megfogta Sault és az ő szolgáját, és bevezette őket az étkező helyre; és nekik adta a főhelyet a meghívottak között, kik mintegy harmincan valának.
  23 És monda Sámuel a szakácsnak: Hozd elő azt a darabot, melyet odaadtam neked, és amelyről azt mondám, hogy tartsd magadnál.
  24 Akkor a szakács felhozta a combot és ami rajta volt, és Saul elé tevé. És ő monda: Ímhol a megmaradt rész, vedd magad elé és egyél, mert erre az időre tétetett az el számodra, mikor mondám: Meghívtam a népet. Evék azért Saul azon a napon Sámuellel.
  25 És miután lejöttek a hegyről a városba, a felházban beszélgetett Saullal.
  26 És korán felkelének. Történt ugyanis, hogy hajnalhasadtakor kiálta Sámuel Saulnak a felházba, mondván: Kelj fel, hogy elbocsássalak téged. És felkelt Saul, és kimenének ketten, ő és Sámuel az utcára.
  27 Mikor pedig lemenének a város végére, Sámuel monda Saulnak: Mondd meg a szolgának, hogy menjen előre előttünk – és előre ment -, te pedig most állj meg, hogy megmondjam neked az Istennek beszédét.