Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És volt egy ember a Benjámin [nemzetségéből], kinek neve vala Kis, Abielnek fia, ki Sérornak fia, ki Bekoráthnak fia, ki Afiákhnak fia, ki Benjámin [házából] való volt; igen tehetős ember vala.
2 És volt neki egy Saul nevű fia, ifjú és szép; ő nála Izrael fiai közül senki sem volt szebb; vállától felfelé magasabb vala az egész népnél.
3 És elvesztek vala Kisnek, a Saul atyjának szamarai, és monda Kis Saulnak, az ő fiának: Végy magad mellé egyet a szolgák közül, és kelj fel, menj el, keresd meg a szamarakat.
4 És bejárá az Efraim hegységét, és bejárta Salisa földét, de nem találták meg; és bejárták Sáálim földét, de nem voltak ott; és bejárá Benjámin földét, de nem találták meg.
5 Mikor pedig a Suf földére jutottak, monda Saul az ő szolgájának, aki vele volt: Jer, térjünk vissza, nehogy atyám elvetve a szamarak gondját, miattunk aggódjék.
6 Az pedig monda neki: Íme az Istennek embere most e városban van, és az az ember tiszteletben áll; mind az, amit mond, beteljesedik. Most azért menjünk el oda, talán megmondja nekünk is a mi utunkat, hogy merre menjünk.
7 És monda Saul az ő szolgájának: Elmehetünk oda, de mit vigyünk ez embernek? mert a kenyér elfogyott tarisznyánkból, és nincsen mit vigyünk ajándékba az Isten emberének; mi van nálunk?
8 A szolga pedig felele ismét Saulnak, és monda: Íme van nálam egy ezüst siklusnak negyedrésze, oda adom ezt az Isten emberének, hogy megmondja nekünk a mi utunkat.
9 Régen Izraelben azt mondák, mikor valaki elment Istent megkérdezni: Jertek, menjünk el a nézőhöz; mert akit most prófétának neveznek, régen nézőnek hívták.
10 És Saul monda az ő szolgájának: Helyesen beszélsz; jer, menjünk el. Elmenének azért a városba, hol az Istennek embere volt.
11 Amint pedig a város felhágóján menének, leányokkal találkozának, akik vizet meríteni jöttek ki, és mondának nekik: Itt van-e a néző?
12 És azok felelének nekik, és mondának: Igen, amott van előtted, siess azért, mert ma jött a városba, mivel ma lesz a népnek véres áldozata ím e hegyen.
13 Amint a városba mentek, azonnal megtaláljátok, mielőtt felmenne a hegyre, hogy egyék; mert a nép nem eszik addig, míg ő el nem jön, mivel a véres áldozatot ő áldja meg, és azután esznek a meghívottak. Azért most menjetek fel, mert éppen most fogjátok őt megtalálni.
14 Felmenének azért a városba. És mikor a városban menének, íme akkor jöve ki Sámuel velük szemben, hogy a hegyre felmenjen.
15 És az Úr kijelentette Sámuelnek füleibe, egy nappal az előtt, hogy Saul eljött, mondván:
16 Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert a Benjámin földéről, és kend fel őt fejedelmül az én népem, Izrael felett, hogy megszabadítsa az én népemet a filiszteusok kezéből; mert megtekintém az én népemet, mivel felhatott az ő kiáltása hozzám.
17 Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, szóla neki az Úr: Íme ez az az ember, akiről szólottam neked, ő uralkodjék az én népem felett.
18 Akkor Saul a kapu alatt Sámuelhez közeledék és monda: Ugyan mondd meg nekem, hol van itt a néző háza?
19 Sámuel pedig felele Saulnak, és monda: Én vagyok az a néző; menj fel előttem a hegyre, és egyetek ma én velem, reggel pedig elbocsátlak téged, és megmondom neked mind azt, ami szívedben van.
20 A szamarak miatt pedig, melyek tőled ezelőtt három nappal elvesztek, ne aggódjál, mert megtaláltattak. És kié lesz mind az, ami Izraelben becses? Avagy nem a tiéd és a te atyádnak egész házáé?
21 És Saul felele, és monda: Avagy nem benjáminita vagyok-e én, Izraelnek legkisebb törzséből való? És az én nemzetségem nem legkisebb-e Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért szólasz tehát hozzám ilyen módon?
22 Akkor Sámuel megfogta Sault és az ő szolgáját, és bevezette őket az étkező helyre; és nekik adta a főhelyet a meghívottak között, kik mintegy harmincan valának.
23 És monda Sámuel a szakácsnak: Hozd elő azt a darabot, melyet odaadtam neked, és amelyről azt mondám, hogy tartsd magadnál.
24 Akkor a szakács felhozta a combot és ami rajta volt, és Saul elé tevé. És ő monda: Ímhol a megmaradt rész, vedd magad elé és egyél, mert erre az időre tétetett az el számodra, mikor mondám: Meghívtam a népet. Evék azért Saul azon a napon Sámuellel.
25 És miután lejöttek a hegyről a városba, a felházban beszélgetett Saullal.
26 És korán felkelének. Történt ugyanis, hogy hajnalhasadtakor kiálta Sámuel Saulnak a felházba, mondván: Kelj fel, hogy elbocsássalak téged. És felkelt Saul, és kimenének ketten, ő és Sámuel az utcára.
27 Mikor pedig lemenének a város végére, Sámuel monda Saulnak: Mondd meg a szolgának, hogy menjen előre előttünk – és előre ment -, te pedig most állj meg, hogy megmondjam neked az Istennek beszédét.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
A frigyláda elragadtatása és Ikábód: amikor a külső vallásosság nem pótolja az engedelmességet. Az 1Sámuel 4-ben Izráel vereséget szenved a filiszteusoktól, majd ahelyett, hogy bűnbánattal
Isten hívja Sámuelt éjjel: amikor az ÚR szava ritka, a hűség prófétát formál. Az 1Sámuel 3-ban azt látjuk, hogy amikor „ritka volt az ÚR beszéde”,
Anna hálaéneke, Sámuel szolgálata és Éli házának ítélete: Isten a szívet méri. Az 1Sámuel 2-ben Anna hálaéneke feltárja Isten szentségét és szuverén igazságát: Ő az,