Zsolt 104:1 – 104:35

Istennek a teremtés munkáiból való dicsérete

  1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
  2 Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
  3 Aki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
  4 Aki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
  5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
  6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
  7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
  8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, amelyet fundáltál nekik.
  9 Határt vetettél, amelyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
  10 Aki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
  11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
  12 Mellettük lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
  13 Aki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
  14 Aki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
  15 És bort, amely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orcát az olajnál; és kenyeret, amely megerősíti a halandónak szívét.
  16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libanonnak cédrusai, amelyeket plántált;
  17 Amelyeken madarak fészkelnek: az eszterág, amelynek a ciprusok a háza.
  18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
  19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, amely lenyugovását tudja.
  20 Szerzett sötétséget, hogy éjszaka legyen, amelyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
  21 Az oroszlánkölykök, amelyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelüket.
  22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
  23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
  24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
  25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
  26 Amott gályák járnak [s] cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
  27 Mindazok tereád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
  28 Adsz nekik [és] ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
  29 Elfordítod orcádat, megháborodnak; elveszed a lelküket, kimúlnak és porrá lesznek újra.
  30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
  31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
  32 Aki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
  33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, amíg vagyok!
  34 Legyen kedves neki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
  35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!