Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Felele pedig Jób, és monda:
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett].
3 Szenvedjetek el engem, amíg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Avagy én embernek panaszolkodom-e? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Az ő magvuk előttük nő fel ő velük, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Házuk békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtuk.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
13 Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Mindazáltal az ő javuk nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájuk az ő veszedelmük! [Hányszor] osztogatja részüket haragjában.
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el.
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet neki, hogy megérzi majd.
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Mert mi gondja van neki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Ki taníthatja Istent bölcsességre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Íme, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, amelyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Avagy nem kérdeztétek-e meg azokat, akik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-e?
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és amit cselekedett, kicsoda fizet meg neki azért?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Édesek lesznek neki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, amint számtalanok [mentek el] előtte.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engedne
És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Luk 16:1 – 16:31 Példázat a hamis sáfárról
És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a