És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Felele pedig a Naamából való Cófár, és monda:
2 Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.
3 Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.
4 Tudod-e azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyeztette,
5 Az istentelenek vigassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?
6 Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:
7 Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és akik látták, azt mondják: Hol van ő?
8 Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltűnik, mint az éjjeli látomás.
9 A szem, amely rá ragyogott, nem [látja] többé, és az ő helye sem törődik már vele.
10 Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.
11 Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.
12 Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;
13 És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:
14 Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.
15 Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.
16 A viperának mérgét szopta és a siklónak fullánkja öli meg őt,
17 [Hogy] ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.
18 Amit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.
19 Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.
20 Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.
21 Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte.
22 Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.
23 Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.
24 Mikor vasból csinált fegyver elől fut, acélból csinált íj veri át.
25 Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.
26 Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, ami sátrában megmaradt.
27 Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.
28 Házának jövedelme eltűnik, szétfolyik az az ő haragjának napján.
29 Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és