Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Amikor gyógyítani akarnám Izraelt, akkor tudódik ki Efraim vétke és Samaria gonoszsága; mert csalárdul cselekesznek, tolvaj tör be, és rabló fosztogat az utcán.
2 És eszükbe sem veszik, hogy emlékezem minden gonoszságukra. Most körülvették őket az ő cselekedeteik, amelyek színem előtt vannak.
3 Gonoszságukkal gyönyörködtetik a királyt, és hazugságaikkal a fejedelmeket.
4 Mindnyájan házasságtörők; olyanok, mint a kemence, amelyet befűt a sütő; szünetel a tüzeléssel, a tészta bekovászolásától annak megkeléséig.
5 Királyunk napján a fejedelmek beteggé lesznek a bor hevétől; csúfolóknak nyújtja az ő kezét.
6 Mert, mint a kemence, közelednek álnokságukban az ő szívükkel. Egész éjszaka alszik az ő sütőjük; reggel ég, mint a lángoló tűz.
7 Mindnyájan tüzesek, mint a sütő kemence, és megemésztik bíráikat. Királyaik mind elhullottak. Nincs köztük senki, aki hozzám kiáltana.
8 Efraim összekeveredett a népekkel. Olyanná lőn az Efraim, mint a meg nem fordított pogácsa.
9 Idegenek emésztik erejét, de ő nem veszi észre. Ősz hajjal is hintve van már, és azt sem veszi észre.
10 Izrael ellen az ő büszkesége tesz tanúbizonyságot, és még sem térnek vissza az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és nem keresik őt mindennek dacára sem.
11 És olyan lett Efraim, mint az együgyű galamb: balgatag! Egyiptomhoz kiáltanak, Asszíriához folyamodnak.
12 [De] amint mennek, kiterjesztem hálómat ellenük; levonszom őket, mint az ég madarát; megbüntetem őket az ő gyülekezetüknek [adott] kijelentés szerint.
13 Jaj nekik, mert eltávoztak én tőlem! Pusztulás reájuk, mert vétkeztek ellenem. Én ugyan megszabadítanám őket; de ők hazugságot szólnak ellenem!
14 És nem kiáltanak hozzám szívükből, hanem ordítoznak ágyasházaikban; a búza és a must miatt gyűlnek egybe; ellenem fordulnak.
15 Pedig én tanítottam [őket], én erősítettem meg karjukat, és ők mégis gonoszt gondolnak ellenem.
16 Megtérnek, [de] nem a magasságos [Istenhez]. Olyanok, mint a csalárd kézív. Fegyvertől hullnak el fejedelmeik, az ő nyelvüknek mérge miatt. Ez lesz gyalázatuk Egyiptom földén.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ha dicsőítésül áldozza azt valaki, a dicsőítés áldozatával együtt áldozzék olajjal elegyített kovásztalan lepényeket, és olajjal megkent kovásztalan pogácsákat, és lisztlángból gyúrt, olajjal elegyített lepényeket.
Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt hamisan esküszik, akármi is az, amit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik vele: 3Móz 6:1
Vigyen azért a nyájból egy ép kost a paphoz, a te becslésed szerint, bűnért való áldozatul, és szerezzen neki engesztelést a pap az ő tévedéséért,