Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Én Sáronnak rózsája [vagyok], és a völgyek lilioma.
2 Mint a liliom a tövisek közt,; olyan az én mátkám a leányok közt.
3 Mint az almafa az erdőnek fái közt,; olyan az én szerelmesem az ifjak közt.; Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni;; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
4 Bevisz engem a borozó házba,; és zászló felettem a szerelme.
5 Erősítsetek engem szőlővel,; üdítsetek fel engem almákkal;; mert betege vagyok a szerelemnek.
6 Az ő bal keze az én fejem alatt van,; és jobb kezével megölel engem.
7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,; a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira:; fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet; addig, amíg akarja.
8 Az én szerelmesemnek szavát [hallom], íme, ő jő,; ugrálva a hegyeken,; szökellve a halmokon!
9 Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.; Íme, ott áll a mi falunkon túl,; néz az ablakon keresztül,; tekintget a rostélyokon keresztül,
10 Szóla az én szerelmesem nekem, és monda:; kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
11 Mert íme a tél elmúlt,; az eső elmúlt, elment.
12 Virágok láttatnak a földön,; az éneklésnek ideje eljött,; és a gerlicének szava hallatik a mi földünkön.
13 A fügefa érleli első gyümölcsét,; és a szőlők virágzásban vannak, jó illatot adnak;; kelj fel én mátkám, én szépem, és jöjj [hozzám]!
14 Én galambom, a kősziklának hasadékiban,; a magas kőszálnak rejtekében,; mutasd meg nekem a te orcádat, hadd halljam a te szódat;; mert a te szód gyönyörűséges,; és a te tekinteted ékes!
15 Fogjátok meg nekünk a rókákat, a rókafiakat,; akik a szőlőket elpusztítják;; mert a mi szőlőink virágban vannak.
16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé,; aki a liliomok közt legeltet.
17 Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak:; térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz,; vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Tartsátok meg minden rendelésemet és minden végzésemet, és azokat cselekedjétek, hogy ki ne okádjon titeket az a föld, amelybe én viszlek be titeket, hogy ott
Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti
Tartsátok meg azért ti az én rendeléseimet és végzéseimet, és ez utálatosságok közül semmit meg ne cselekedjetek, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény: