Én 2:1 – 2:17
1 Én Sáronnak rózsája [vagyok], és a völgyek lilioma.
2 Mint a liliom a tövisek közt,; olyan az én mátkám a leányok közt.
3 Mint az almafa az erdőnek fái közt,; olyan az én szerelmesem az ifjak közt.; Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni;; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
4 Bevisz engem a borozó házba,; és zászló felettem a szerelme.
5 Erősítsetek engem szőlővel,; üdítsetek fel engem almákkal;; mert betege vagyok a szerelemnek.
6 Az ő bal keze az én fejem alatt van,; és jobb kezével megölel engem.
7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,; a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira:; fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet; addig, amíg akarja.
8 Az én szerelmesemnek szavát [hallom], íme, ő jő,; ugrálva a hegyeken,; szökellve a halmokon!
9 Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.; Íme, ott áll a mi falunkon túl,; néz az ablakon keresztül,; tekintget a rostélyokon keresztül,
10 Szóla az én szerelmesem nekem, és monda:; kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
11 Mert íme a tél elmúlt,; az eső elmúlt, elment.
12 Virágok láttatnak a földön,; az éneklésnek ideje eljött,; és a gerlicének szava hallatik a mi földünkön.
13 A fügefa érleli első gyümölcsét,; és a szőlők virágzásban vannak, jó illatot adnak;; kelj fel én mátkám, én szépem, és jöjj [hozzám]!
14 Én galambom, a kősziklának hasadékiban,; a magas kőszálnak rejtekében,; mutasd meg nekem a te orcádat, hadd halljam a te szódat;; mert a te szód gyönyörűséges,; és a te tekinteted ékes!
15 Fogjátok meg nekünk a rókákat, a rókafiakat,; akik a szőlőket elpusztítják;; mert a mi szőlőink virágban vannak.
16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé,; aki a liliomok közt legeltet.
17 Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak:; térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz,; vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.