Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, ahol Dávid lakott! Esztendőt esztendőhöz adjatok, és forogjanak az ünnepek!
2 És én megszorítom Árielt, és lesz fájdalom és siralom, és lesz nekem, mint Áriel.
3 Körülveszlek táborral, és bezárlak tornyokkal, és erősségeket állatok ellened.
4 És megaláztatván, a földből szólsz és porból morog beszéded, szavad olyan lesz, mint halottidézőé, a földből, és porból sipog beszéded.
5 Ellenségeidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva az erőszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen.
6 A seregek Urától látogattatik meg, mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással, forgószéllel, viharral és emésztő tűzi lánggal;
7 Mint éjjeli álomlátás, olyan lesz minden pogányoknak sokasága, akik hadakoznak Áriel ellen, s akik hadakoznak ellene és vára ellen, és őt megszorítják.
8 És lesz, mint mikor álmodik az éhező, és íme eszik, és midőn fölserken, üres a hasa, és mint mikor álmodik a szomjazó, és íme iszik, és midőn fölserken, íme szomjas és lelke eped: így lesz minden pogányoknak sokasága, akik hadakoznak Sion hegye ellen.
9 Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól.
10 Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte;
11 És lesz mind e látás nektek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, amelyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett.
12 És ha e levelet annak adják, aki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást.
13 És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lőn:
14 Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.
15 Jaj azoknak, akik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és akik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?
16 Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!
17 Nemde kevés idő múltán a Libanon termőfölddé lesz, és a termőföld erdőnek tartatik?
18 És meghallják ama napon a süketek az írás beszédeit, és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak.
19 És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vigadnak Izrael Szentjében.
20 Mert a kegyetlen elveszett, és a csúfoló elpusztult, és kivágattak a hamisságnak minden őrei,
21 Kik az embert elítélik egy szóért, és tőrt vetnek annak, aki őket a kapuban megfeddi, és elejtik csalárdul az igazat.
22 Ezért így szól az Úr Jákób házáról, Ő, aki megváltá Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, és nem sáppad meg többé az ő orcája.
23 Ha látni fogják gyermekei kezeim munkáját közöttük, megszentelik nevemet, megszentelik Jákób Szentjét, és félik Izrael Istenét.
24 És megismerik a tévelygő lelkűek az értelmet, és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És íme nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.
Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harminc ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, Máté 27:1 –
A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük neked ételedre a húsvéti bárányt? Máté 26:1 – 26:75 Utoljára