Zsolt 91:1 – 91:16

A mindenható Isten oltalma minden veszedelemben

  1 Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
  2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem őbenne bízom!
  3 Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
  4 Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az ő hűsége.
  5 Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
  6 A dögvésztől, amely a homályban jár; a döghaláltól, amely délben pusztít.
  7 Elesnek mellőled ezren, és jobb kezed felől tízezren; és hozzád nem is közelít.
  8 Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
  9 Mert [azt mondtad] te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
  10 Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
  11 Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban.
  12 Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
  13 Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
  14 Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
  15 Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
  16 Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom neki az én szabadításomat.