Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.
2 Minden tiszta baromból hetet-hetet vigyél be, hímet és nőstényét; azokból a barmokból pedig, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényét.
3 Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényét, hogy magvuk maradjon az egész föld színén.
4 Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színéről minden állatot, melyet teremtettem.
5 Cselekedék azért Noé mind aszerint, amint az Úr neki megparancsolta vala.
6 Noé pedig hatszáz esztendős vala, mikor az özönvíz volt a földön.
7 Beméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és fiainak feleségei ő vele a bárkába, az özönvíz elől.
8 A tiszta barmok közül, és a tisztátalan barmok közül, a madarak közül, és minden földön csúszó-mászó állat közül,
9 Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény: amint Isten megparancsolta vala Noénak.
10 Lőn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönvíz a földre.
11 Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának.
12 És esék az eső a földre negyven nap és negyven éjjel.
13 Ugyanezen a napon ment vala be Noé és Sém és Khám és Jáfet, Noénak fiai, és Noé felesége és az ő fiainak három felesége velük együtt a bárkába.
14 Ők, és minden vad az ő neme szerint és minden barom az ő neme szerint és minden csúszó-mászó állat, mely csúsz-mász a földön, az ő neme szerint és minden repdeső állat az ő neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat.
15 Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába minden testből, melyben élő lélek vala.
16 Amelyek pedig bemenének, hím és nőstény méne be minden testből, amint parancsolta vala Isten őneki: és az Úr bezára utána [az] [ajtót].
17 Mikor az özönvíz negyven napig volt a földön, annyira nevekedének a vizek, hogy felveheték a bárkát, és az felemelkedék a földről.
18 A vizek pedig áradának és egyre nevekedének a földön, és a bárka jár vala a víz színén.
19 Azután a vizek felette igen nagy erőt vevének a földön, és a legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt valának.
20 Tizenöt singgel nevekedének a vizek feljebb, minekutána a hegyek elboríttattak vala.
21 És oda vesze minden földön járó test, madár, barom, vad, és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat; és minden ember.
22 Mindaz, aminek orrában élő lélek lehelete vala, a szárazon valók közül mind meghala.
23 És eltörle [az Isten] minden állatot, amely a föld színén vala, az embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetének a földről; és csak Noé marada meg, és azok akik vele valának a bárkában.
24 És erőt vevének a vizek a földön, száz ötven napig.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, és meg nem hal. Ez 33:1 – 33:33 Az
Mikor Egyiptom földjét pusztasággá teszem, és kipusztul a föld teljességéből, mert megverek minden rajta lakót, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr. Ez 32:1 –
Az ő ágain csinál vala fészket minden égi madár, és gallyai alatt fiadzott a mező minden vada, s árnyékában lakik vala sok mindenféle nép. Ez