Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Lásd, Istenévé teszlek téged a fáraónak, Áron pedig, a te atyádfia, szószólód lészen.
2 Te mondj el mindent, amit neked parancsolok; Áron pedig, a te atyádfia mondja meg a fáraónak, hogy bocsássa el Izrael fiait az ő földéről.
3 Én pedig megkeményítem a fáraó szívét és megsokasítom az én jeleimet és csodáimat Egyiptom földén.
4 És a fáraó nem hallgat reátok; akkor én kezemet Egyiptomra vetem és kihozom az én seregeimet, az én népemet, az Izrael fiait Egyiptom földéről nagy büntető ítéletek által.
5 S megtudják az egyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyújtom kezemet Egyiptomra és kihozándom az Izrael fiait ő közülük.
6 És cselekedék Mózes és Áron, amint parancsolta vala nekik az Úr; úgy cselekedének.
7 Mózes pedig nyolcvan esztendős és Áron nyolcvanhárom esztendős vala, amikor a fáraóval beszéltek.
8 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak mondván:
9 Ha szól hozzátok a fáraó mondván: tegyetek csodát; akkor mondd Áronnak: Vedd a te vessződet és vesd a fáraó elé; kígyóvá lesz.
10 Beméne azért Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedének, amint az Úr parancsolta vala; veté Áron az ő vesszejét a fáraó elé és az ő szolgái elé, és kígyóvá lőn.
11 És előhívá a fáraó is a bölcseket és varázslókat, és azok is, Egyiptom írástudói, úgy cselekedének az ő titkos mesterségükkel.
12 Elveté ugyanis mindenik az ő vesszejét és kígyókká lőnek; de az Áron vesszeje elnyelé azok vesszejét.
13 És megkeményedék a fáraó szíve és nem hallgata reájuk, amint megmondotta vala az Úr.
14 Az Úr pedig monda Mózesnek: Kemény a fáraó szíve, nem akarja a népet elbocsátani.
15 Eredj a fáraóhoz reggel; íme ő kimegy a vízhez, és állj eleibe a folyóvíz partján, és a vesszőt, amely kígyóvá változott vala, vedd kezedbe.
16 És mondd neki: Az Úr, a héberek Istene küldött engem hozzád, mondván: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem a pusztában; de íme mindez ideig meg nem hallgattál.
17 Így szólt az Úr: Erről tudod meg, hogy én vagyok az Úr: Íme én megsújtom a vesszővel, amely kezemben van, a vizet, amely a folyóban van, és vérré változik.
18 És a hal, amely a folyóvízben van, meghal, a folyóvíz pedig megbüdösödik és irtózni fognak az egyiptombeliek vizet inni a folyóból.
19 Monda azért az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Vedd a te vessződet és nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizeire; azoknak folyóvizeire, csatornáira, tavaira és minden vízfogóira, hogy vérré legyenek és vér legyen Egyiptom egész földén, mind a fa-, mind a kőedényekben.
20 Mózes és Áron pedig úgy cselekedének, amint az Úr parancsolta vala. És felemelé a vesszőt és megsújtá a vizet, amely a folyóban vala a fáraó előtt és az ő szolgái előtt, és mind vérré változék a víz, amely a folyóban vala.
21 A hal pedig, amely a folyóvízben vala, meghala, és megbüdösödék a folyóvíz, és nem ihatának az egyiptombeliek a folyónak vizéből; és vér vala az egész Egyiptom földén.
22 De úgy cselekedének Egyiptom írástudói is az ő varázslásukkal, és kemény maradt a fáraó szíve és nem hallgata reájuk; amint az Úr megmondotta vala.
23 És elfordula a fáraó és haza méne és ezen sem indula meg az ő szíve.
24 Az egyiptombeliek pedig mindnyájan ássák vala a folyóvíz mellékét vízért, hogy ihassanak; mert nem ihatják vala a folyó vizét.
25 És hét nap telék el, amióta az Úr megsújtotta vala a folyóvizet.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És láték egy erős angyalt, aki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, És láték egy erős angyalt, aki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó
És a királyi szék előtt üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz; és a királyi szék közepette és a királyi szék körül négy lelkes állat, szemekkel teljesek
A sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az A sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, akinél van az isteni hét