Ján 20:1 – 20:31

Krisztus feltámadása után megjelenik Mária Magdalénának

  1 A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.
  2 Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.
  3 Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.
  4 Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;
  5 És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.
  6 Megjöve azután Simon Péter [is] nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.
  7 És a keszkenő, amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.
  8 Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.
  9 Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
  10 Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.
  11 Mária pedig kinn áll vala a sírnál sírva. Amíg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;
  12 És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala.
  13 És mondának azok neki: Asszony mit sírsz? Monda nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.
  14 És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust [ott] állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
  15 Monda neki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keresel? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda neki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted őt, és én elviszem őt.
  16 Monda neki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda neki: Rabbóni! ami azt teszi: Mester!
  17 Monda neki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
  18 Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és [hogy] ezeket mondotta neki.
  19 Mikor azért este vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nekik: Békesség nektek!
  20 És ezt mondván, megmutatá nekik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
  21 Ismét monda azért nekik Jézus: Békesség nektek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket.
  22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nekik: Vegyetek Szent Lelket:
  23 Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.
  24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek hívtak, nem vala ő velük, amikor eljött vala Jézus.
  25 Mondának azért neki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nekik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem.
  26 És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velük. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség nektek!
  27 Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd [ide] a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.
  28 És felele Tamás és monda neki: Én Uram és én Istenem!
  29 Monda neki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.
  30 Sok más jelt is művelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben;
  31 Ezek pedig azért irattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy [ezt] hívén, életetek legyen az ő nevében.