Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 A húsvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.
2 És vacsora közben, amikor az ördög belesugalta már iskariótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,
3 Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott neki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy,
4 Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.
5 Azután vizet tölte a medencébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, amellyel körül vala kötve.
6 Méne azért Simon Péterhez; és az monda neki: Uram, te mosod-e meg az én lábaimat?
7 Felele Jézus és monda neki: Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.
8 Monda neki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele neki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.
9 Monda neki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!
10 Monda neki Jézus: Aki , nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!
12 Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nekik: Értitek-e, hogy mit cselekedtem veletek?
13 Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok.
14 Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábait.
15 Mert példát adtam nektek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.
16 Bizony, bizony mondom nektek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, aki azt küldte.
17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.
18 Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: Aki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.
19 Most megmondom nektek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok.
20 Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.
21 Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom nektek, hogy egy ti közületek elárul engem.
22 A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, [hogy] kiről szól.
23 Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus keblén nyugszik vala, akit szeret vala Jézus.
24 Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről szól?
25 Az pedig a Jézus keblére hajolván, monda neki: Uram, ki az?
26 Felele Jézus: Az, akinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá iskariótes Júdásnak, a Simon fiának.
27 És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért neki Jézus: Amit cselekszel, hamar cselekedjed.
28 Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta neki.
29 Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá neki Jézus: Vedd meg, amikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.
30 Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.
31 Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték őbenne.
32 Ha megdicsőítteték ő benne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt.
33 Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de amiként a zsidóknak mondám, hogy: Ahová én megyek, ti nem jöhettek; most nektek is mondom.
34 Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
35 Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
36 Monda neki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele neki Jézus: Ahová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.
37 Monda neki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom érted!
38 Felele neki Jézus: Az életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Jónátán hite és Saul elhamarkodott esküje: szabadítás, zavar és vezetői felelősség. Az 1Sámuel 14-ben Jónátán hitből, kevés emberrel támadást indít a filiszteus őrség ellen, és
Saul engedetlensége Gilgálban: türelmetlenség, hamis „segítés” és a királyság ítélete. Az 1Sámuel 13-ban Saul Gilgálban vár Sámuelre, miközben a filiszteusok túlereje fenyegeti Izráelt, a nép
Sámuel búcsúbeszéde: szövetségi figyelmeztetés, bűnbánat és hűséges követés Sámuel búcsúbeszéde: szövetségi figyelmeztetés, bűnbánat és hűséges követés. Az 1Sámuel 12-ben Sámuel búcsúzó beszédet mond Izráelnek, miután