Apcs 19:1 – 19:40

Pál Efézusban

  1 Lőn pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál, eljárván a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezék: és mikor némely tanítványokra talált,
  2 Monda nekik: Vajon vettetek-e Szent Lelket, minekutána hívőkké lettetek? Azok pedig mondának neki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy ha vagyon-e Szent Lélek.
  3 És monda nekik: Mire keresztelkedtetek meg tehát? Azok pedig mondának: A János keresztségére.
  4 Monda pedig Pál: János megtérésnek keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy aki ő utána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban.
  5 Mikor pedig [ezt] hallák, megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére.
  6 És mikor Pál reájuk vetette kezét, szálla a Szent Lélek ő reájuk; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala.
  7 Valának pedig a férfiak összesen mintegy tizenketten.
  8 Bemenvén pedig a zsinagógába, bátorsággal szól vala, három hónapon át vetekedvén és igyekezvén meggyőzni az Isten országára tartozó dolgokról.
  9 Mikor pedig némelyek megkeményíték magukat és nem hivének, gonoszul szólván az [Úrnak] útáról a sokaság előtt, azoktól eltávozván, elszakasztá a tanítványokat, mindennap egy bizonyos Tirannus oskolájában prédikálván.
  10 Ez pedig lőn két esztendeig; úgyannyira, hogy mindazok, kik lakoznak vala Ázsiában, mind zsidók, mind görögök, hallgaták az Úr Jézusnak igéjét.
  11 És nem közönséges csodákat cselekszik vala az Isten Pál keze által:
  12 Annyira, hogy a betegekhez is elvivék az ő testéről a keszkenőket, vagy kötényeket, és eltávozának azoktól a betegségek, és a gonosz lelkek kimenének belőlük.
  13 Elkezdték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni azokra, akikben gonosz lelkek valának, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál.
  14 Valának pedig némelyek Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, akik ezt művelik vala.
  15 Felelvén pedig a gonosz lélek, monda: A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok?
  16 És reájuk ugorván az az ember, akiben a gonosz lélek vala, és legyőzvén őket, hatalmat vőn rajtuk annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának ki abból a házból.
  17 Ez pedig tudtukra lőn mindeneknek, mind zsidóknak, mind görögöknek, kik Efézusban laknak vala, és félelem szálla mindnyájukra, és magasztaltatik vala az Úr Jézusnak neve.
  18 És sokan a hívők közül eljőnek vala, megvallván és megjelentvén cselekedeteiket.
  19 Sokan pedig azok közül, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak, könyveiket összehordva, mindeneknek láttára megégetik vala. És összeszámlálák azoknak árát, és találák ötvenezer ezüstpénznek.
  20 Ekképpen az Úrnak igéje erősen nevekedik és hatalmat vesz vala.
  21 Midőn pedig ezek elteltek, elvégezé Pál magában, hogy Macedóniát és Akháját eljárván, Jeruzsálembe megy, mondván: Ott létem után Rómát is meg kell nekem látnom.
  22 Elküldvén pedig Macedóniába kettőt azok közül, kik neki szolgálnak vala, Timótheust és Erástust, ő maga egy ideig Ázsiában marada.
  23 Támada azonban azon időtájban nem csekély háborúság az [Úrnak] útjáért.
  24 Mert egy Demeter nevű ötvös, ezüstből Diána templomokat csinálván, a mesterembereknek nem csekély nyereséget ad vala;
  25 Kiket egybegyűjtvén az ilyenfélékkel foglalkozó művesekkel egybe, monda: Férfiak, tudjátok, hogy ebből a mesterségből van a mi jóllétünk.
  26 Látjátok pedig és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efézusnak, hanem közel az egész Ázsiának sok népét eláltatván, elfordította, mivelhogy azt mondja, hogy nem istenek azok, amelyek kézzel csináltatnak.
  27 Nemcsak az a veszély fenyeget pedig bennünket, hogy ez a mesterség tönkre jut, hanem hogy a nagy istenasszonynak, Diánának temploma is semmibe vétetik, és el is vész az ő nagysága, kit az egész Ázsia és a világ tisztel.
  28 Mikor pedig [ezeket] hallották és haraggal megtelének, kiáltanak vala, mondván: Nagy az efézusi Diána!
  29 És betelék az egész város háborúsággal; és egy akarattal a színházba rohanának, megfogván Gájust és Aristárkhust, kik Macedóniából valók és Pálnak útitársai valának.
  30 Pál pedig mikor a nép közé akara menni, nem ereszték őt a tanítványok.
  31 És az ázsiai főpapok közül is némelyek, kik barátai valának neki, küldvén ő hozzá, kérék, hogy ne menjen a színházba.
  32 Már most ki egyet, ki mást kiáltoz vala, mert a népgyűlés összezavarodott volt, és a többség nem tudta, miért gyűltek össze.
  33 A sokaság közül pedig előállaták Alekszándert, minthogy előre tuszkolták őt a zsidók. Alekszánder pedig kezével intvén, védekezni akara a nép előtt.
  34 Megismervén azonban, hogy zsidó, egy kiáltás tört ki mindnyájukból, mintegy két óra hosszáig kiáltozván: Nagy az efézusi Diána!
  35 Miután pedig a városi jegyző lecsendesítette a sokaságot, monda: efézusbeli férfiak, ugyan kicsoda az az ember, aki ne tudná, hogy Efézus városa a nagy Diána istenasszonynak és a Jupitertől esett képnek templomőrzője?
  36 Mivelhogy azért ezeknek senki ellene nem szólhat, szükség, hogy megcsendesedjetek, és semmi vakmerő dolgot ne cselekedjetek.
  37 Mert ide hoztátok ez embereket, kik sem nem szentségrontók, sem a ti istenasszonyotok ellen káromlást nem szóltak.
  38 Ha tehát Demeternek és a hozzátartozó mesterembereknek valaki ellen panaszuk van, törvényszékek vannak, és tiszttartók vannak: pereljenek egymással.
  39 Ha pedig egyéb dolgok felől van valami panasztok, a törvényes népgyűlésen majd elintéztetik.
  40 Mert félő, hogy lázadással vádoltatunk a mai napért, mivelhogy semmi ok sincs, amellyel számot tudnánk adni ezért a csődületért. És ezeket mondván, feloszlatá a gyűlést.