Luk 17:1 – 17:37

Botránkozások; megbocsátás; hit; cselekedetek

  1 Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek.
  2 Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.
  3 Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg neki.
  4 És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss neki.
  5 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!
  6 Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engedne nektek.
  7 Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz?
  8 Sőt nem ezt mondja-e neki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nekem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?
  9 Avagy megköszöni-e annak a szolgának, hogy azt művelte, amit neki parancsolt? Nem gondolom.
  10 Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik nektek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
  11 És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által.
  12 És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:
  13 És felemelék szavukat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
  14 És mikor őket látta, monda nekik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának.
  15 Egy pedig ő közülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval;
  16 És arccal leborula az ő lábainál hálákat adván neki: és az Samariabeli vala.
  17 Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-e meg? A kilence pedig hol van?
  18 Nem találkoztak akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
  19 És monda neki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.
  20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nekik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
  21 Sem azt nem mondják: Íme itt, vagy: Íme amott [van]; mert íme az Isten országa tibennetek van.
  22 Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.
  23 És mondják majd nektek: Íme itt, vagy: Íme amott [van]; de ne menjetek el, és ne kövessétek:
  24 Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján.
  25 De előbb sokat kell neki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől.
  26 És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
  27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mindama napig, amelyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.
  28 Hasonlóképpen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;
  29 De amely napon kiment Lót Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:
  30 Ezenképpen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.
  31 Az nap, aki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és aki a mezőn, azonképpen ne forduljon hátra.
  32 Emlékezzetek Lót feleségére!
  33 Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.
  34 Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
  35 Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
  36 Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
  37 És felelvén, mondának neki: Hol, Uram? Ő pedig monda nekik: ahol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk.