Apcs 5:1 – 5:42

Anániás és Safira

  1 Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladá birtokát.
  2 És félre tőn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé.
  3 Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy?
  4 Nemde megmaradva neked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.
  5 Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala.
  6 Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék őt, és kivivén eltemeték.
  7 Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, beméne.
  8 Monda pedig neki Péter: Mondd meg nekem, vajon ennyiért adtátok-e el a földet? Ő pedig monda: Igen, ennyiért.
  9 Péter pedig monda neki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Íme a küszöbön vannak azoknak lábaik, akik eltemették férjedet, és kivisznek téged.
  10 És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és kivivén eltemeték férje mellé.
  11 És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala.
  12 Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lőn a nép között; és egy akarattal mindnyájan a Salamon tornácában valának.
  13 Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni: hanem a nép magasztalá őket;
  14 Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága.
  15 Úgyannyira, hogy az utcákra hozák ki a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülük,
  16 És a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, hozva betegeket és tisztátalan lelkektől gyötretteket: kik mind meggyógyulának.

Az apostolok fogsága és kiszabadulása

  17 De felkelvén a főpap és mind akik vele valának, azaz a szadduceusok felekezete, betelének irigységgel,
  18 És ráveték kezüket az apostolokra, és a közönséges tömlöcbe tevék őket.
  19 Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitá a tömlöc ajtaját, és kihozván őket, monda:
  20 Menjetek el, és felállván, hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden beszédeit!
  21 Azok pedig [ezt] hallván, bemenének jó reggel a templomba, és tanítának. A főpap pedig elmenvén és a vele levők, egybehívák a gyűlést, és Izrael fiainak egész tanácsát, és küldének a tömlöcbe, hogy azokat előhozzák.
  22 Mikor azonban a poroszlók oda mentek, nem találák őket a tömlöcben; visszatérvén tehát, megjelenték,
  23 Mondván: A tömlöcöt ugyan nagy erősen bezárva találtuk, és az őröket kívül az ajtó előtt állva; mikor azonban kinyitottuk, ott benn senkit sem találánk.
  24 Amint pedig hallották e szavakat a pap és a templom felügyelője és a főpapok, zavarban voltak azok miatt, mi lehet ez?
  25 Eljövén pedig valaki, hírül adá nekik, mondván: Íme, ama férfiak, kiket a tömlöcbe vetettetek, a templomban állanak és tanítják a népet.
  26 Akkor elmenvén a felügyelő a poroszlókkal, előhozá őket erőszak nélkül; féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezi őket.
  27 Előhozván pedig őket, állaták a tanács elé; és megkérdé őket a főpap,
  28 Mondván: Nem megparancsoltuk-e nektek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És íme betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét.
  29 Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.
  30 A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek.
  31 Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát.
  32 És mi vagyunk neki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, akik neki engednek.
  33 Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik őket.

Gamáliel tanácsa

  34 Felkelvén azonban a tanácsban egy farizeus, névszerint Gamáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytudó, parancsolá, hogy egy kis időre vezessék ki az apostolokat.
  35 És monda azoknak: Izrael férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni!
  36 Mert ez időnek előtte felkelt Theudás, azt mondván, hogy ő valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; ő megöletett, és mindnyájan, akik csak követték őt, eloszlottak és semmivé lettek.
  37 Ezután felkelt ama galileus Júdás az összeírás idején, és sok népet maga után csábított: ez is elveszett; és mindazok, akik őt követték, szétszórattak.
  38 Mostanra nézve is mondom nektek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nekik: mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz;
  39 Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak is találtassatok.
  40 Engedének azért neki; és miután előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket.
  41 Ők annak okáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek.
  42 És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.