5Móz 33:1 – 33:29

Mózes utolsó áldása és jóslata a tizenkét törzsről

  1 Ez pedig az áldás, amellyel megáldá Mózes, az Istennek embere, Izrael fiait az ő halála előtt.
  2 Monda ugyanis: Az Úr a Sinai hegyről jött, és Szeirből támadt fel nekik; Párán hegyéről ragyogott elő, tízezer szent közül jelent meg, jobbja felől tüzes törvény vala számukra.
  3 Bizony szereti ő a népeket! Mind kezednél vannak az ő szentjei, oda szegődnek, a te lábaidhoz, és hallgatják a te beszédeidet.
  4 Törvényt parancsolt nekünk Mózes, örökségül Jákób községének.
  5 És király lőn Jesurunban, mikor összegyűltek a népnek fejei, és együtt voltak Izrael törzsei.
  6 Éljen Rúben és meg ne haljon; és száma legyen embereinek.
  7 Ez pedig a Júda [áldása]; és monda: Hallgasd meg Uram a Júda szavát, és vidd be őt az ő népéhez. Az ő keze elégséges legyen neki, de légy segítsége az ő szorongatói ellen.
  8 Léviről pedig monda: A te Thummimod és Urimod a te kegyes férfiadé, akit megkísértél Masszában, akivel perbe szálltál Mériba vizeinél.
  9 Aki azt mondta az ő atyjáról és anyjáról: Nem láttam őt; és az ő atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert megtartották a te beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez.
  10 Tanítják a te végzéseidre Jákóbot, és a te törvényedre Izraelt; füstölőt tesznek a te orcád elé, és égőáldozatot a te oltárodra.
  11 Áldd meg Uram az ő erejét, és az ő kezének munkája legyen kedves előtted! Törd meg derekukat a reá támadóknak és az ő gyűlölőinek, hogy fel ne kelhessenek!
  12 Benjáminról monda: Az Úrnak kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi őt minden időben, és az ő vállai között lakik.
  13 Józsefről pedig monda: Áldott az Úrtól az ő földje az égnek kincseivel, a harmattal és az alant elterülő mélységes vizekkel;
  14 A nap érlelte drága terméssel, és a hold sarjasztotta drágaságokkal;
  15 És az ős hegyek javaival, és az örök halmok drágaságaival;
  16 A földnek drágaságaival és bőségével. A csipkebokorban lakozónak jó kedve szálljon Józsefnek fejére, az ő atyjafiai közül kiválasztottnak koponyájára!
  17 Tehenének első fajzása dicsőségére van; szarvai bivalyszarvak; népeket öklel azokkal mindenfelé a földnek széléig. És ezek Efraim tízezrei és Manassé ezrei.
  18 És Zebulonról monda: Örvendj Zebulon a te kimentedben, és te Izsakhár a te sátraidban.
  19 Népeket hívogatnak a hegyre, igaz áldozattal áldoznak ott; mert a tengerek bőségét szopják, és a fövénynek rejtett kincseit.
  20 És Gádról monda: Áldott az, aki kiterjeszti Gádot! Mint nőstény oroszlán, úgy lakik, és szétszaggat kart és koponyát.
  21 Az elejét nézte ki magának, mert ott volt elrejtve a törvényadó osztályrésze. De elméne a népnek fejedelmeivel, az Úrnak igazságát cselekedte, és az ő végzését Izraellel együtt.
  22 És Dánról monda: Dán oroszlánnak kölyke, amely Básánból szökik ki.
  23 És Nafthaliról monda: Ó Nafthali, aki az Úrnak jó kedvével bővölködöl és áldásával vagy teljes! Vedd birtokba a tengert és a délt.
  24 És Áserről monda: Áldott a többi fiak felett Áser! Legyen az ő atyjafiai előtt kedves, és áztassa lábát olajban.
  25 Vas és réz legyenek a te záraid; és élteden át tartson erőd.
  26 Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhőkön.
  27 Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elűzi előled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!
  28 És bátorságban lakozik Izrael, egymaga lesz Jákób forrása a gabona és a bor földén, és az ő egei harmatot csepegnek.
  29 Boldog vagy Izrael! Kicsoda olyan mint te? Nép, akit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa, és aki a te dicsőségednek fegyvere! Hízelegnek majd neked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod.