Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Dárius második esztendejében, a nyolcadik hónapban szóla az Úr Zakariáshoz, a Berekiás fiához, aki Iddó próféta fia, mondván:
2 Igen megharagudott az Úr a ti atyáitokra.
3 Mondjad azért nekik: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek hozzám, szól a Seregeknek Ura, és hozzátok térek, mond a Seregeknek Ura.
4 Ne legyetek olyanok, mint atyáitok, akikhez az előbbi próféták kiáltottak, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek meg kérlek a ti gonosz utaitokról, és a ti gonosz cselekedeteitekből, de nem hallgattak meg, és nem figyelmeztek reám, szól az Úr.
5 Atyáitok? Hol vannak ők? És a próféták örökké élnek-e?
6 De az én beszédeim és végzéseim, amelyeket szolgáim, a próféták által hirdettem: nem beteljesedtek-e a ti atyáitokon? És megtértek és azt mondták: Amint elhatározta vala a Seregeknek Ura, hogy a mi utaink és cselekedeteink szerint bánik velünk: úgy bánt velünk.
7 A tizenegyedik hónapnak, azaz a Sebat hónapnak huszonnegyedik napján, Dáriusnak második esztendejében, szóla az Úr Zakariáshoz, a Berekiás fiához, aki Iddó próféta fia, mondván:
8 Látám éjszaka, hogy íme, egy férfiú veres lovon ül vala, és áll vala a mirtus-fák között, amelyek egy árnyas völgyben valának; háta mögött pedig veres, tarka és fehér lovak.
9 És mondám: Mik ezek Uram? És mondá nekem az angyal, aki beszél vala nekem: Én megmutatom neked: mik ezek.
10 Akkor felele az a férfiú, aki a mirtus-fák között áll vala, és mondá: Azok ezek, akiket az Úr küldött, hogy járják be e földet;
11 És felelének az Úr angyalának, aki a mirtus-fák között áll vala, és mondák: Bejártuk a földet, és íme, az egész föld vesztegel és nyugodt.
12 Az Úr angyala pedig felele, és mondá: Seregeknek Ura! Meddig nem könyörülsz még Jeruzsálemen és Júdának városain, amelyekre haragszol immár hetven esztendő óta?
13 És nyájas szavakkal, vigasztaló szókkal felele az Úr az angyalnak, aki beszél vala velem.
14 És mondá nekem az angyal, aki beszél vala velem: Kiálts, ezt mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel!
15 De nagy haraggal haragszom én a hivalkodó népekre, akikre kevéssé haragudtam [ugyan], de ők gonoszra törtek.
16 Azt mondja azért az Úr: könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez; benne építtetik meg az én házam, szól a Seregeknek Ura, és mérőzsinór nyújtatik ki Jeruzsálem felett.
17 Mégis kiálts, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Bővelkedni fognak még városaim a jóban, mert megvigasztalja még az Úr a Siont, és magáévá fogadja még Jeruzsálemet!
18 Majd felemelém szemeimet, és íme, négy szarvat láték.
19 És mondám az angyalnak, aki beszél vala velem: Mik ezek? És monda nekem: Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát, Izraelt és Jeruzsálemet.
20 Azután mutata nekem az Úr négy mesterembert.
21 És mondám: Mit jöttek ezek cselekedni? Ő pedig szóla, mondván: Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát annyira, hogy senki sem emelheti vala fel fejét: de eljöttek ezek, hogy elrettentsék őket, hogy letörjék a pogányok szarvait, akik szarvakkal támadtak vala Júda földje ellen, hogy szétszórják azt.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Márk 3:1
És amikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámszedőkkel és
És ő odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nekik. Márk 1:1 – 1:45 Jézus Krisztus Keresztelő