Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi.
1 És bemenvén, általméne Jerikón.
2 És íme [vala ott] egy ember, akit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.
3 És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
4 És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.
5 És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda neki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nekem a te házadnál kell maradnom.
6 És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
7 És mikor [ezt] látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.
8 Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, íme minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
9 Monda pedig neki Jézus: Ma lett üdvössége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
10 Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.
11 És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
12 Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.
13 Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nekik tíz gírát, és monda nekik: Kereskedjetek, míg megjövök.
14 Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.
15 És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
16 Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
17 Ő pedig monda neki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.
18 És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
19 Monda pedig ennek is: Neked is legyen birodalmad öt városon.
20 És jöve egy másik, mondván: Uram, ímhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;
21 Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed amit nem [te] tettél el, és aratod, amit nem [te] vetettél.
22 Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, amit nem [én] tettem el, és aratom, amit nem [én] vetettem;
23 Miért nem adtad azért az én pénzemet a [pénzváltók] asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?
24 És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, akinek tíz gírája van.
25 És mondának neki: Uram, tíz gírája van!
26 [És] [ő monda]: Mert mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik; akinek pedig nincs, még amije van is, elvétetik tőle.
27 Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!
28 És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe.
29 És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák [hegyének] hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,
30 Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.
31 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
32 És elmenvén a küldöttek, úgy találák, amint nekik mondotta.
33 És mikor a vemhet eloldák, mondának nekik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
34 Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.
35 Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyezteték.
36 És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték.
37 Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak;
38 Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!
39 És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának neki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!
40 És ő felelvén, monda nekik: Mondom nektek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
41 És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.
42 Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik neked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől.
43 Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.
44 És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.
45 És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, akik adnak és vesznek vala abban,
46 Mondván nekik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
47 És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni:
48 És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, [reá] hallgatván.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Márk 3:1
És amikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámszedőkkel és
És ő odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nekik. Márk 1:1 – 1:45 Jézus Krisztus Keresztelő