Ján 16:1 – 16:33

Az Atyához menetelről

  1 Ezeket beszéltem nektek, hogy meg ne botránkozzatok.
  2 A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
  3 És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.
  4 Ezeket pedig azért beszéltem nektek, hogy amikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam nektek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam nektek, mivelhogy veletek valék.
  5 Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?
  6 Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem nektek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.
  7 De én az igazat mondom nektek: Jobb nektek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.
  8 És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
  9 Bűn tekintetében, hogy nem hisznek énbennem;
  10 És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;
  11 Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.
  12 Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
  13 De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti nektek.
  14 Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti nektek.
  15 Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti nektek.
  16 Egy kevés [idő], és nem láttok engem; és ismét egy kevés [idő], és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.
  17 Mondának azért az ő tanítványai közül egymásnak: Mi az, amit nekünk mond: Egy kevés [idő], és nem láttok engem; és ismét egy kevés [idő], és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?
  18 Mondának azért: Mi az a kevés [idő], amiről szól? Nem tudjuk, mit mond.
  19 Megérté azért Jézus, hogy őt akarnák megkérdezni, és monda nekik: Arról tudakozzátok-e egymást, hogy azt mondám: Egy kevés [idő], és nem láttok engem; és ismét egy kevés [idő], és megláttok majd engem?
  20 Bizony, bizony mondom nektek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul.
  21 Az asszony mikor szül, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszüli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra.
  22 Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.
  23 És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom nektek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
  24 Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.
  25 Ezeket példázatokban mondottam nektek; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd nektek, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról.
  26 Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom nektek, hogy én kérni fogom az Atyát ti értetek;
  27 Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki.
  28 Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához.
  29 Mondának neki az ő tanítványai: Íme, most nyíltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz.
  30 Most tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: erről hisszük, hogy az Istentől jöttél ki.
  31 Felele nekik Jézus: Most hiszitek?
  32 Íme eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok ki-ki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
  33 Azért beszéltem ezeket nektek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.