Ezsd 3:1 – 3:13

Az égőáldozati oltár felállítása; a sátoros ünnep megülése

  1 Mikor pedig eljöve a hetedik hónap, és Izrael fiai az ő városaikban [lakozának], felgyűle a nép egyenlőképpen Jeruzsálembe.
  2 És fölkele Jésua, Jósádák fia, s az ő atyjafiai, a papok, és Zorobábel, Sealtiél fia s az ő atyjafiai, és megépíték Izrael Istenének oltárát, hogy áldozzanak rajta égőáldozatokat, amint írva van Mózesnek, az Isten emberének törvényében.
  3 És [erős] fundamentomra állíták fel az oltárt, mert félnek vala a földnek népétől, és áldozának rajta égőáldozatokat az Úrnak, reggeli és estveli égőáldozatokat.
  4 És megülék a sátoros ünnepet, amint írva van, s [áldozának] égőáldozatot napról-napra szám és szokás szerint minden napit az ő napján.
  5 És azután [áldozák] az állandó [napi], továbbá a hónapok első napjain s az Úr minden szent ünnep napjain viendő égőáldozatot, és mindazokért valót, akik önkénytesen ajándékozának az Úrnak.
  6 Tehát a hetedik hónap első napjától fogva kezdének égőáldozatot áldozni az Úrnak, amikor az Úr templomának alapköve még nem tétetett le.
  7 És adtak pénzt a [kő- és] favágóknak s a mesterembereknek, és ételt és italt és olajat a sidonbelieknek és tírusbelieknek, hogy hozzanak cédrusfákat a Libanonról a joppéi tenger felé, Círus, perzsa király nekik adott engedelme szerint.

A templom alapkő-letétele

  8 Második esztendőben azután, hogy fölmenének az Isten házához Jeruzsálembe, a második hónapban megkezdték az építést Zorobábel, a Sealtiél fia és Jésua, a Jósádák fia és a többi atyjafiaik, a papok és léviták és mindnyájan, akik a fogságból visszajöttek vala Jeruzsálembe, és rendelék a lévitákat, akik húsz esztendősök vagy azon felül valának, az Úr háza építésének vezetésére.
  9 És előlálla Jésua, az ő fiai és atyjafiai, Kadmiél és fiai, a Júda fiai, egyenlőképpen, hogy vezérei legyenek az Isten házát építő munkásoknak, továbbá Hénádád fiai, fiaik és testvéreik, – [mind] léviták.
  10 S midőn az építők letették az Úr templomának alapkövét, [Jésua és Zorobábel] oda állaták a papokat öltözetükben kürtökkel, s a lévitákat, Ásáf fiait cimbalmokkal, hogy dicsérjék az Urat, Izrael királyának, Dávidnak rendelete szerint.
  11 És énekelének, dicsérvén az Urat és hálát adván neki, mert jó, mert mindörökké van az ő irgalmassága Izraelen! És mind az egész nép nagy fennszóval kiált vala, dicsérvén az Urat, hogy az Úr házának alapköve immáron letétetett!
  12 Nagy sokan pedig a papok és a léviták és a családfők közül, a vének, akik látták vala az első házat, mikor alapot vetnek vala most e háznak az ő szemük előtt, nagy fennszóval sírnak vala, sokan pedig örömükben nagy fennszóval kiáltanak vala;
  13 Úgy hogy a nép nem tudja vala megkülönböztetni az örömben való kiáltást a nép siralmának szavától, mert a nép kiált vala nagy fennszóval, és ez a szó messze földre meghallatott.