Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Mikor pedig eljöve a hetedik hónap, és Izrael fiai az ő városaikban [lakozának], felgyűle a nép egyenlőképpen Jeruzsálembe.
2 És fölkele Jésua, Jósádák fia, s az ő atyjafiai, a papok, és Zorobábel, Sealtiél fia s az ő atyjafiai, és megépíték Izrael Istenének oltárát, hogy áldozzanak rajta égőáldozatokat, amint írva van Mózesnek, az Isten emberének törvényében.
3 És [erős] fundamentomra állíták fel az oltárt, mert félnek vala a földnek népétől, és áldozának rajta égőáldozatokat az Úrnak, reggeli és estveli égőáldozatokat.
4 És megülék a sátoros ünnepet, amint írva van, s [áldozának] égőáldozatot napról-napra szám és szokás szerint minden napit az ő napján.
5 És azután [áldozák] az állandó [napi], továbbá a hónapok első napjain s az Úr minden szent ünnep napjain viendő égőáldozatot, és mindazokért valót, akik önkénytesen ajándékozának az Úrnak.
6 Tehát a hetedik hónap első napjától fogva kezdének égőáldozatot áldozni az Úrnak, amikor az Úr templomának alapköve még nem tétetett le.
7 És adtak pénzt a [kő- és] favágóknak s a mesterembereknek, és ételt és italt és olajat a sidonbelieknek és tírusbelieknek, hogy hozzanak cédrusfákat a Libanonról a joppéi tenger felé, Círus, perzsa király nekik adott engedelme szerint.
8 Második esztendőben azután, hogy fölmenének az Isten házához Jeruzsálembe, a második hónapban megkezdték az építést Zorobábel, a Sealtiél fia és Jésua, a Jósádák fia és a többi atyjafiaik, a papok és léviták és mindnyájan, akik a fogságból visszajöttek vala Jeruzsálembe, és rendelék a lévitákat, akik húsz esztendősök vagy azon felül valának, az Úr háza építésének vezetésére.
9 És előlálla Jésua, az ő fiai és atyjafiai, Kadmiél és fiai, a Júda fiai, egyenlőképpen, hogy vezérei legyenek az Isten házát építő munkásoknak, továbbá Hénádád fiai, fiaik és testvéreik, – [mind] léviták.
10 S midőn az építők letették az Úr templomának alapkövét, [Jésua és Zorobábel] oda állaták a papokat öltözetükben kürtökkel, s a lévitákat, Ásáf fiait cimbalmokkal, hogy dicsérjék az Urat, Izrael királyának, Dávidnak rendelete szerint.
11 És énekelének, dicsérvén az Urat és hálát adván neki, mert jó, mert mindörökké van az ő irgalmassága Izraelen! És mind az egész nép nagy fennszóval kiált vala, dicsérvén az Urat, hogy az Úr házának alapköve immáron letétetett!
12 Nagy sokan pedig a papok és a léviták és a családfők közül, a vének, akik látták vala az első házat, mikor alapot vetnek vala most e háznak az ő szemük előtt, nagy fennszóval sírnak vala, sokan pedig örömükben nagy fennszóval kiáltanak vala;
13 Úgy hogy a nép nem tudja vala megkülönböztetni az örömben való kiáltást a nép siralmának szavától, mert a nép kiált vala nagy fennszóval, és ez a szó messze földre meghallatott.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott neki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala
Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak nektek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak nektek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer
Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak. 3Ján 1:1 – 1:15 Gájusnak. Az atyafiak iránt való vendégszeretetnek dicsérete és