5Móz 5:1 – 5:33

Ismét a tíz parancsolat

  1 És szólítá Mózes az egész Izraelt, és monda nekik: Hallgasd meg Izrael a rendeléseket és a végzéseket, amelyeket elmondok én ma fületek hallására, és tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek azokra, megcselekedvén azokat!
  2 Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.
  3 Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mi velünk, akik íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan [és] élünk.
  4 Színről színre szólott veletek az Úr a hegyen, a tűz közepéből.
  5 (Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az időben, hogy megjelentsem nektek az Úr beszédét; mert ti a tűztől féltek vala, és nem menétek fel a hegyre) mondván:
  6 Én, az Úr, [vagyok] a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéből, a szolgálatnak házából.
  7 Ne legyenek neked idegen isteneid én előttem.
  8 Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak.
  9 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek;
  10 De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.
  11 Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.
  12 Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, amiképpen megparancsolta neked az Úr, a te Istened.
  13 Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat.
  14 De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, [se] magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminemű barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad;
  15 És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta neked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.
  16 Tiszteld atyádat és anyádat, amint megparancsolta neked az Úr, a te Istened; hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad te neked.
  17 Ne ölj.
  18 És ne paráználkodjál.
  19 És ne lopj.
  20 És ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
  21 És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; és ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldét; se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a te felebarátodé.
  22 Ez igéket szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tűz, a felhő és a homályosság közepéből nagy fennszóval, és nem többet; és felírá azokat két kőtáblára, és adá azokat nekem.
  23 És lőn, mikor a szót a sötétség közepéből halljátok vala, és a hegy tűzzel ég [vala], hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével;
  24 És mondátok: Íme az Úr, a mi Istenünk megmutatta nekünk az ő dicsőségét és nagyságát; és az ő szavát hallottuk a tűznek közepéből; e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él.
  25 Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tűz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk!
  26 Mert kicsoda az, az összes halandók közül, aki a tűznek közepéből szóló élő Istennek szavát hallotta, mint mi, hogy megélt volna?
  27 Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, amit mond az Úr, a mi Istenünk, és te majd beszéld el nekünk mind, amit neked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekesszük.
  28 És meghallá az Úr a ti beszédetek szavát, amikor beszéltek vala velem, és monda nekem az Úr: Hallottam e nép beszédének szavát, amint beszéltek vala hozzád; mind jó, amit beszéltek vala.
  29 Vajha így maradna az ő szívük, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nekik és az ő gyermekeiknek mindörökké!
  30 Menj el, és mondd meg nekik: Térjetek vissza a ti sátoraitokba.
  31 Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam neked minden parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, amelyekre tanítsd meg őket, hogy cselekedjék azon a földön, amelyet én adok nektek örökségül.
  32 Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, amint az Úr, a ti Istenetek parancsolta nektek; ne térjetek se jobbra, se balra.
  33 Mindig azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt nektek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, amelyet bírni fogtok.