Jer 42:1 – 42:22

Jeremiás az Úr parancsára tiltja Jóhanánt és a többi zsidókat az Egyiptomba menéstől

  1 Eljöve pedig a csapatoknak minden tisztje, és Jóhanán, Káreának fia, és Jazánia, Ozániának fia, és az egész nép kicsinytől fogva nagyig,
  2 És mondának Jeremiás prófétának: Hallgasd meg alázatos kérésünket, és könyörögj értünk az Úrnak, a te Istenednek mind e maradékért; mert kevesen maradtunk meg a sokaságból, mint a te szemeid [jól] látnak minket;
  3 És jelentse meg nekünk az Úr, a te Istened az utat, amelyen járjunk, és a dolgot, amit cselekedjünk.
  4 És monda nekik Jeremiás próféta: Meghallottam. Íme, én könyörgök az Úrnak, a ti Isteneteknek a ti beszédeitek szerint, és mindazt, amit felel az Úr nektek, megjelentem nektek, el nem titkolok semmit tőletek.
  5 Ők pedig mondának Jeremiásnak: Az Úr legyen ellenünk tökéletes és igaz tanúbizonyság, ha nem mind ama beszéd szerint cselekszünk, amellyel elküld téged mi hozzánk az Úr, a te Istened.
  6 Ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, amelyért mi téged ő hozzá küldünk; hogy jó dolgunk legyen, mert mi hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.
  7 Lőn pedig tíz nap múlva, hogy szóla az Úr Jeremiásnak.
  8 És odahívá Jóhanánt, Káreának fiát, és a seregeknek minden tisztjét, akik vele valának, és az egész népet kicsinytől fogva nagyig.
  9 És monda nekik: Ezt mondja az Úr, Izraelnek Istene, akihez küldöttetek engem, hogy megjelentsem előtte a ti könyörgéseteket:
  10 Ha állandóan megmaradtok e földön, felépítlek titeket és el nem rontlak, és elplántállak titeket és ki nem gyomlállak: mert megbántam a gonoszt, amit cselekedtem veletek.
  11 Ne féljetek a babiloni királytól, akitől most féltek, ne féljetek tőle, azt mondja az Úr; mert veletek vagyok, hogy megtartsalak és megszabadítsalak titeket az ő kezéből.
  12 És irgalmasságot cselekszem veletek, hogy irgalmas legyen hozzátok, és lakni hagyjon titeket a ti földeteken.
  13 De ha ti ezt mondjátok: Nem lakunk e földön, nem hallgatván az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára,
  14 Mondván: Nem! hanem Egyiptom földére megyünk be, ahol nem látunk harcot és nem hallunk trombitaszót, és kenyeret nem éhezünk, és ott lakozunk:
  15 Most azért halljátok meg az Úrnak szavát, Júdának maradékai! Ezt mondja a Seregek Ura, az Izrael Istene: Ha ti [csak] orcáitokat fordítjátok [is úgy], hogy bemenjetek Egyiptomba, és bementek, hogy ott tartózkodjatok:
  16 Akkor a fegyver, amelytől ti féltek, legott utolér benneteket Egyiptom földén, és az éhség is, amitől rettegtek, körülvesz titeket Egyiptomban, és ott haltok meg.
  17 Mert az lesz, hogy mindazok a férfiak, akik [úgy] fordítják orcájukat, hogy bemenjenek Egyiptomba, hogy ott tartózkodjanak, meghalnak fegyver, éhség és döghalál miatt, és egy sem marad meg közülük, és nem szabadul meg a veszedelemtől, amelyet én bocsátok reájuk.
  18 Mert ezt mondja a Seregek Ura, az Izrael Istene: Miképpen kiömlik az én haragom és búsulásom Jeruzsálem lakosaira, azonképpen kiöntöm az én haragomat ti reátok, ha bementek Egyiptomba; és lesztek [ott] átok, csoda, szidalom, gyalázat, és többé nem látjátok e helyet!
  19 Az Úr szólott hozzátok, oh Júdának maradékai! Ne menjetek Egyiptomba; jól tudjátok meg, hogy bizonyságot tettem ma ellenetek.
  20 Mert magatokat csaljátok meg a ti szívetekben: mert ti küldöttetek engem az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mondván: Könyörögj az Úrnak, a mi Istenünknek, és amint szól az Úr, a mi Istenünk, úgy jelentsd meg nekünk, és akképpen cselekszünk.
  21 Mikor pedig ma megjelentem nektek, nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára és egyáltalán azokra, amelyekért engem ti hozzátok küldött.
  22 Most azért tudjátok meg jól, hogy fegyverrel, éhséggel és döghalállal haltok meg a helyen, ahová kívánkoztok menni, hogy ott tartózkodjatok.