Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei.
2 Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.
3 Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.
4 Távolítsd el az ezüstből a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek:
5 Távolítsd el a bűnöst a király elől, és megerősíttetik igazsággal az ő széke.
6 Ne dicsekedjél a király előtt, és a nagyok helyére ne állj;
7 Mert jobb, ha [azt] mondják neked: jer ide fel; hogynem mint levettetned neked a tisztességes előtt, akit láttak a te szemeid.
8 Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy azt ne kelljen kérdened, mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.
9 A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;
10 Hogy ne gyalázzon téged, aki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék.
11 [Mint az] arany alma ezüst tányéron: [olyan] a helyén mondott ige!
12 [Mint az] arany függő és színarany ékesség: [olyan] a bölcs intő a szófogadó fülnél.
13 Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, akik őt elbocsátják; mert az ő urainak lelkét megvidámítja.
14 [Mint a] felhő és szél, melyekben nincs eső: [olyan] a férfiú, aki kérkedik hamis ajándékkal.
15 Tűrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.
16 Ha mézet találsz, egyél amennyi elég neked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.
17 Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyűlöljön téged.
18 Pöröly és kard és éles nyíl az olyan ember, aki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.
19 [Mint a] romlott fog és kimarjult láb: [olyan a] hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején.
20 [Mint] aki leveti ruháját a hidegnek idején, [mint] az ecet a sziksón: olyan, aki éneket mond a bánatos szívű ember előtt.
21 Ha éhezik, aki téged gyűlöl: adj enni neki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj neki inni vizet;
22 Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr megfizeti neked.
23 Az északi szél esőt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv.
24 Jobb lakni a tetőnek ormán, mint a háborgó asszonnyal, és közös házban.
25 [Mint] [a] hideg víz a megfáradt embernek, [olyan] a messze földről való jó hírhallás.
26 [Mint a] megháborított forrás és megromlott kútfő, [olyan] az igaz, aki a gonosz előtt ingadozik.
27 Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsőségét keresni dicsőség?
28 [Mint] a megromlott és kerítés nélkül való város, [olyan] a férfi, akinek nincsen birodalma az ő lelkén!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és