Préd 7:1 – 7:29
A bölcsesség, megelégedettség és egyszerűség ajánlása
1 Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.
2 Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.
3 Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orcának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
4 A bölcseknek elméje a siralmas házban [van], a bolondoknak pedig elméje a vigasságnak házában.
5 Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.
6 Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!
7 Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs [embert] is, és az elmét elveszti az ajándék.
8 Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tűrő, hogynem a kevély.
9 Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok keblében nyugszik.
10 Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcsességből származik az ilyen kérdés.
11 Jó a bölcsesség az örökséggel, és előmenetelükre van az [embereknek], akik a napot látják.
12 Mert a bölcsességnek árnyéka alatt, [és] a gazdagságnak árnyéka alatt [egyformán nyugszik az ember]! de a tudomány hasznosabb, mivelhogy a bölcsesség életet ad az ő urainak.
13 Tekintsd meg az Istennek cselekedeteit; mert kicsoda teheti egyenessé, amit ő görbévé tett?
14 A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, éppen úgy, mint azt, Isten szerzette, avégre, hogy az ember semmit [abból] eszébe ne vegyen, [ami] reá következik.
15 Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, aki az ő igazságában elvész; és van gonosz ember, aki [az ő életének napjait] meghosszabbítja az ő gonoszságában.
16 Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?
17 Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg időd előtt?
18 Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert aki az Istent féli, mind ezektől megszabadul!
19 A bölcsesség megerősíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, akik a városban vannak.
20 Mert nincs egy igaz ember is a földön, aki jót cselekednék és nem vétkeznék.
21 Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged.
22 Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.
23 Mind ezeket megpróbáltam az én bölcsességem által. [Mikor] azt gondolám, [hogy] bölcs vagyok, én tőlem a [bölcsesség] távol vala.
24 Felette igen messze van, ami van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt?
25 Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcsességnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképpen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát.
26 És találtam [egy dolgot], mely keservesebb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, akinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól.
27 Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést,
28 Amit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.
29 Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást.